Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika Kapitánynak, Thornak, Hulknak, Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki.

Írta és rendezte Joss Whedon. A név, ami sok mindenre garancia, de jelenleg egyetlen dolog jár a fejemben, hogy mennyire intelligens szuperhősös film lett a Bosszúállók: Ultron kora. Merthogy ez ritka, amikor a sütnivaló együtt jár a látvánnyal és a nagyszerű szórakozással. A folytatás nagyon más hangvitelű lett, mint a három évvel ezelőtti első rész, de ez inkább előnyére válik a filmnek, semmint hátrányává. Sajnos a 3D-s kényszer megvolt, sok szükségét nem éreztem, mert még mindig sötétít a vásznon, de szombaton talán befigyel egy IMAX vetítés is az újranézés jegyében.

A helyzet az, hogy rögtön az első jelenet pont egy olyan rész, amivel viszonylag nehezen sikerült szinkronba kerülnöm. Fogalmazhatnék akár úgy is, hogy már-már túl sok volt, azonban inkább arról van szó, hogy egyszerűen felkellett venni a tempót a dinamikájával, és alkalmazkodni a 3D-hez. Azért toporgok ennél a jelenetnél, mert egyrészt csodás havas erdei helyszíneken játszódik, az operatőri munka zseniális szinteket ugrik meg, és a szereplők közelsége, valamint tettei is egészen brutális hatást érnek el. Volt adrenalin, na, mit ne mondjak!

A Marvel univerzuma már lassan annyira hatalmas, hogy olyan szinten összefonódnak a filmjei és sorozatai, hogy lényegében szinte mindegy, hogy éppen tévében nézem a kisebb kalandokat, vagy akár mozifilmet nézek, ez utóbbi pedig legyen akár az Amerika Kapitány, vagy a Thor legújabb része. A minőség megvan, és ez itt a lényeg. Talán több jelenetet vettek poénosra, mint elődjében, és ezt kimondottan jó húzásnak tartom, mert a drámai vonal is nívósabb, avagy igenis szükségünk van arra, hogy üdítő pillanatokban részesítsenek, mert így alakul ki az egészséges egyensúly.

Nem kérdés, hogy mindent Whedonnak köszönhetünk, és már három évvel ezelőtt is megállapítottam, hogy ennyi karaktert dinamikusan előre mozgatni nem egyszerű. Erre jön ő, és tovább emeli a tétet, és nagyon is megértem azt a nyilatkozatát, miszerint ez nem egyemberes meló, vagyis a harmadik, negyedik felvonás jó kezekben lesz a Russo testvéreknél, de azért hiányozni fog a Whedon által belecsempészett intelligencia. Nekem ezek az apróságok sokat jelentenek, és örömömet tudom bennük lelni, főleg a mai szegényes filmes felhozatalban.

Pedzegettem már, hogy kicsit kezdenek untatni a szuperhősök, illetve pontosabban a róluk terjengő pletykák, de azért valljuk be, 2015-öt írva rendesen elvagyunk látva ilyen fronton. Nincs is ezzel baj, ha jól van tálalva. Ezzel arra akarok célozni, hogy a Bosszúállók: Ultron kora egy ilyen film, amit jó színben hoztak a néző elé. Whedon rendezése páratlan, és még mindig csodálom a tehetségét, és azt, hogy képes egy ennyire komplex világot 'üzemeltetni'. Azt pedig már csak halkan súgom meg, hogy itt jóval többről van szó, mint első alkalommal, és rengeteg nem várt részletet is belecsempésztek ebbe a folytatásba.

A főszereplők. Robert Downey Jr. kedvenc színészeim egyike, aki mindig is zseniálisan hozta az öntelt milliárdos géniuszt, Tony Starkot. Érdekes, hogy kicsit bedobták azt a szálat, hogy mi van, ha igazándiból Tony áttér a sötét oldalra? Nyilván ez csak hintés, de jó húzás, mert így nem válik sablonosan unalmassá a karaktere. Csak ne akarják Vasembert rebootolni… Thor jellemileg egy kicsit türelmetlenebb lett, de még mindig nagyon jól áll Chris Hemswroth-nek ez a szerep, és a Mjölnires rész a Stark toronyban állati vicces, főleg amikor bemozdul az asztal. Chris Evans Amerika Kapitánya továbbra is az irányítás rabja, amivel az égvilágon semmi baj nincs.

Mark Ruffalo viszont nagy fejlődésen ment keresztül, karaktere bölcsebb és részben kezelhetőbb lett, ráadásul Bannerrel kapcsolatban lesznek meglepetések, de ezt a poént a világ minden kincséért sem lőném le. Ha a zöld szörnyetegről beszélünk, akkor CGI tekintetében szintén magasabbra tették a lécet, és Hulk mindennél 'gyönyörűbb' a maga módján. Szerintem Natasha Romanoff, vagyis Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) karakterén is sokat csiszolgattak, és ezek fényében már eltudom őt képzelni akár egy különálló filmben is. Ha Carter ügynöknek ment a különálló kalandozás, neki is fog. A legnagyobb meglepetést Jeremy Renner hozta, de róla sem kívánom lerántani a leplet.

A két legjobb újonc karakter egyértelműen az Aaron Taylor-Johnson által alakított Higanyszál, és Elizabeth Olsen Skarlát Boszorkánya volt. Mindkettejük egy igazi tanulmány, ütős, amely mögött magabiztos színészi játék áll, és ez már nekem elég is ahhoz, hogy imádjam őket a képességeikkel együtt. Mondjuk, amikor lemutánsozták őket, azon rendesen meglepődtem! És akkor következzen Ultron, a megagonosz, aki valóban félelmetes ellenség volt a maga módján, és elég erőteljes hadsereget állított maga mögé kis idő leforgása alatt. Ez a durva, na meg összességében a fellépése, bár kíváncsi leszek, hogy James Spader eredeti nyelven mennyit változtat a karakter kiállásán.

Visszatért az unalmas Don Cheadle is, akit folyamatosan oltottak, Cobie Smulders szintén tiszteletét tette, tőle is határozott fellépést láthatunk, és Anthony Mackie is megvillantotta magát. Kihagytam még néhányukat, hogy legyen meglepetés is, de nyilván a Jarvis hangját adó Paul Bettany nem maradhat szó nélkül, hiszen Vízióként született újjá, akinek intelligenciája szintén megnyerő volt számomra, a kalapácsos rész pedig mindent vitt. Nagyon szerettem, amikor őt követte a kamera, és amikor és ahogyan kommunikált csapattársaival. A szereplőkről ennyit, illetve összefoglalás szintjén annyit még megjegyeznék, hogy mindenki ütősebb lett.

Nem is értem, hogy a $250 milliós büdzséből hogy a jó fenében sikerült ennyi mindent összehozni. Gondolok itt a temérdek zúzásra, a városok elpusztítására, és arra a gigantikusan sok vizuális effektre, amit láthattunk. Nem akarok spoilerekbe menni, úgyhogy csak nagyvonalakban említek meg néhány részt. Kezdetnek az elején mondott havas erdei jelenetet, de nagyon durva volt az is, amikor Skarlát Boszorkány hatást gyakorolt Hulkra, habár az a látomás is eléggé ütött, amit Tony kapott. A film utolsó félórája pedig egyszerűen elképesztő… Főleg, amikor Fury előbukkan a fészerből előrántott 'járgányával'.

Sok minden elmondható erről a folytatásról, és ahogyan twitteren már bele is futottam néhány véleménybe, sokan fogjátok ekézni, holott nem biztos, hogy megérdemli, persze ez egy szubjektív vélemény, mindenki megtudja alkotni a sajátját. Hozzátenném, hogy egy iszonyú fárasztó munkanap előzte meg a szerda esti premier előtti vetítést, és tartottam is tőle, hogy akadnak majd bajok a felfogással. Nem mondom, hogy pihekönnyű alkotás, amelyeket a drámai szállal eléggé komollyá teszik, de mint írtam feljebb, megvan a harmónia. Hiába ágaznak szerteszét a történet szálai, számomra minden egyértelmű, és világos volt. Whedon megdolgozott a 10/10-ért, és egy rövidke vége főcím közbeni jelenetért még érdemes ülni pár percet.