500 évvel ezelőtt háború dúlt az emberek és boszorkányok között, akik a világra akarták szabadítani a fekete halált. Boszorkányvadászok seregei harcoltak az ördögi ellenséggel az egész világon, köztük Kaulder (Vin Diesel), akinek sikerült megölnie a boszorkák mindenható királynőjét. Azonban a halála előtti pillanatban a királynő halhatatlansággal átkozta meg Kauldert, ezzel mindörökre elválasztva őt imádott feleségétől és lányától. Mára ő az utolsó boszorkányvadász. Egy pappal és egy boszorkánnyal az oldalán folytatja a törvényen kívüliek vadászatát. Meg kell állítaniuk Belialt, aki fel akarja támasztani a boszorkányok királynőjét, hogy az emberiségre zúdíthassa a fekete halált.

Már látom, hogy Vin Diesel sajnos túlságosan elfogult önmagával szemben, ami valahol normális. Nyilván nem mondhatta azt, hogy Az utolsó boszorkányvadász rossz film, ne nézzétek meg, de inkább maradt volna csendben, minthogy egy középszerű fantáziafilmet éltet. A fantasy műfaj kihalófélben van, és úgy tűnik, hogy Peter Jackson vagy Guillermo del Toro nélkül nincs élet ebben a témában. Az is biztos, hogy nem ez lesz Breck Eisner (A tébolyultak) rendező karrierjében a legnagyobb dobás, ugyanis őszintén szólva elég szedett-vedett lett a végeredmény. Van egy sztori, amit elkezdenek mesélni, és el is jutunk valahová, de érdekesnek semmiképp nem mondanám ezt az utazást.

Vin Diesel hozza a formáját, továbbra is tekintélyes tudott maradni, csak a körülötte lévő világ tűnik hiteltelennek, és a harcok is súlytalanok az esetek nagyobb részében. Nem tudtam izgulni érte, és az is nyilvánvaló, hogy neki nem eshet baja, viszont Rose Leslie szerepeltetése kimondottan szimpatikus húzás a készítők részéről, mint ahogyan ő maga is az. Michael Caine nyilván lehel némi értéket ebbe az alkotásba, és ezzel a mondatommal akár oda is kilyukadhatok, hogy a szereplők mentik meg a teljes pusztulástól. Ha jobban belegondolunk, Elijah Wood karaktere is kiszámítható, de nem lövöm le a poént. Ólafur Darri Ólafssons egy olyan gonoszt hoz, akitől okkal tarthatunk, és legalább ennyi komolyság szorult a filmbe. A boszorkánykirálynőt alakító Julie Engelbrecht esetében viszont az volt a legnagyobb baj, hogy úgy istenigazából nem érzetem rajta az elszántságot, hogy komolyan gondolja az egészet.

Általában egy jó vágás gyakran kihúzza az adott filmet a csávából, de Az utolsó boszorkányvadász esetében még azt sem éreztem, hogy ez megoldás lett volna bármire, ugyanis a gyökerekkel van baj. A sztori iszonyúan sablonos, és egy fikarcnyi eredetiség sem szorult belé, pedig ebben a boszorkányos műfajban lenne mit elmesélni, ha nem csak a felszínt kapargatták volna. A hab már csak az lett volna a tortán, hogyha adaptációról beszélnénk.

Maga a látvány nem rossz, de manapság ez már kevés - sőt, alapelvárás -, mint ahogyan az egymás után dobált akciójelenetek is. Abszolút egyszer nézős, könnyen feledhető fantáziafilm, amire évek múlva maximum azért fogunk emlékezni, mert Vin Diesel alakította a főszereplőt. Hogy ne csak fanyalogjak, visszakanyarodnék Diesel és Leslie karakteréhez, akik között remekül működött a kémia, és az együttműködés sem okozott gondot. Legalább ennyi örömöm volt, és azt is értékelem, hogy legalább megpróbálták áthelyezni a jelenbe ezt a boszorkányos szálat, csak nem a legjobb végeredménnyel zárult a móka. A zenéivel sincs gond, bár ebből sem maradt meg semmi így néhány nap távlatában, de ott és akkor betöltötték a funkciójukat, ami épp elegendő.

Nem is húzom tovább, sajnos ültem ezen az íráson csütörtök este óta, mert olyan lelkesen váltottam rá jegyet, naivan bízva a csodában, aztán persze csalódás lett a vége. Pontokban kifejezve most ez így jelenleg egy 6/10-ben kimerül, szóval, ha jó fantasyt akartok látni, akkor ne erre menjetek.