Értékelés: Az emlékmás (Total Recall - 2012)

Az emlékmásA megvásárolható álommal végre elérhetővé válik a régi vágy: a világ olyan, amilyennek akarjuk. Csak ki kell fizetni. Isten hozott a Rekallnál, annál a cégnél, amely az álmokat emlékekké változtatja! Douglas Quaid (Colin Farrell) egyszerű gyári munkás - bár szereti gyönyörű feleségét (Kate Beckinsale), mégis valami többre vágyik a nyomasztó hétköznapoknál. Jelentkezik egy ígéretesnek tűnő vakációra: kéri, lássák el egy szuperkém emlékeivel. De a rutinműveletbe szörnyű hiba csúszik, és Quaidnek menekülnie kell, nyomában a rendőrséggel, melyet Cohaagen kancellár (Bryan Cranston) irányít. Quaid egy szabadságharcossal (Jessica Biel) szövetkezik, hogy megkeressék a földalatti ellenállás vezérét (Bill Nighy), kinek segítségével megfékezhetik Cohaagen ámokfutását. A képzelet és valóság határai összemosódnak, Quaid sorsa egy hajszálon múlik, miközben fokozatosan rájön, ki is ő valójában, és milyen végzet vár rá.

Nyár végén 'mély sajnálatomra' elszalasztottam a mozizás lehetőségét, de talán nem is veszítettem vele semmit?! Először is, kizárólag 3D-ben adták nálunk, ami amolyan erőszakolt melléktermék, és azt nem komálom, amikor valamit próbálnak rám tukmálni, amit egyetlen porcikám sem kíván. Nos, itthon nézve nagyképernyőn, erősen kételkedem benne, hogy bármit is veszítettem a 3D-nélküliséggel. Egy-két jeleneten konkrétan látszott, hogy arra gyúrtak rá, de összességében aligha dobhatott a filmélményen, ami egyébként is a középszint alját súrolja. Szóval igen, jómagam is a kicsit fanyalgók közé tartozom, mert hiába a gigászi látvány, ha nincs mögötte tartalomtöltet, vagy királyul felépített cselekménymenet, mit ér az egész? Üres akciózás marad csak, amit ugye élvez az ember, de valahol inkább az unalom szó környékére asszociáltam közben, mert ha minőségi akciót akarok nézni, akkor van a tarsolyomban jobb erre a célra.

Len Wiseman rendezésével nincs bajom, hiszen követnie kellett egy agyatlan forgatókönyvet, amivel megkötötték a kezeit, de magát az irányítást nem éreztem szétesettnek. Illetve igen, de azért tényleg a szkriptet okolnám inkább, mert például az üldözős, hajszás, lövöldözős jelenetek nyújtottak némi élményt. A technológia napjainkra már lehetőséget nyújtott, hogy profibb, látványosabb módon álmodják újra Philip K. Dick történetét, csak kérdés, hogy mennyire szabad bolygatni egy klasszikust a régi időkből.

A kütyük nagyon menők, a vizuális effektekért felelős szakemberek pedig bátran kihúzhatják magukat, mert gyönyörű munkát végeztek minden fronton. A digitális trükkökkel megalkotott élethű hologram kivetítésektől kezdve, a titkos tükörnyitón keresztül, a járművekig minden korrektül köszönt vissza a képernyőn. A robotok kicsit idegenként hatnak még a saját világukban is, és mintha csak úgy beletuszkolták volna a sztoriba.

Colin Farrellt mindig is remek színésznek tartottam, még ha sokan nem is gondoljátok így, és ebben a szerepében is bírtam. Egyszerűen testhezálló neki az akciózás, teljesen hihető ebben a sci-fi közegben, és végre még valami, amivel meg vagyok elégedve. Egyedül a szinkronja húzott rajta le egy kicsit, ugyanis a magyar hangja szolid választás lett, és nem igazán tükrözi a karakter tökösségét. Kár érte tényleg. Kate Beckinsale-nek már az Underworld-filmekben is jól áll a szívós főhősnő szerepe, és itt sincs ez másként, Jessica Biel viszont már más tészta, róla kevésbé hihető el, pedig jóval jelentéktelenebb mennyiségű hajszát bíztak rá. Felbukkan még a filmben Bryan Cranston, Bokeem Woodbine és Bill Nighy is, de két hét múlva nem biztos, hogy emlékezni fogok rájuk, amivel szintén arra utalok, hogy a karakterek mélységénél elidőzhettek volna többet is a tollnokok.

Nem jövök az eredetivel, mert annyira régen láttam, hogy újra kéne néznem ahhoz, hogy érdemben össze tudjam hasonlítani a kettőt, de majd talán egy lazább hétvégén - létezik ilyen? - sort kerítek rá. A kétórás játékidő kissé túlzás, épphogy nem tört bele a bicska, arról már nem is beszélve, amin a forgatókönyv szapulásánál átsiklottam, hogy teljesen sablonosak a karakterekkel történő események. Igen, a kiszámíthatóságra célzok, pedig nem vagyok jós, és a végére is fölösleges volt betolniuk a drámát, hiszen tudjuk, hogy végül úgyis… 6/10.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .