Bár Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) és Peeta Mellark (Josh Hutcherson) megnyerték az Éhezők Viadalának 74. évi versenyét, szenvedéseik még korántsem értek véget. Győzelmük ugyanis nem jelenti azt, hogy biztonságban visszatérhetnek szeretett otthonukba, részt kell venniük a Győzelmi Körúton, végig kell látogatniuk az összes körzetet Panemben. Közeledik azonban a 75. Éhezők Viadala, Snow elnök (Donald Sutherland) pedig új szabályt hoz az esemény tiszteletére: idén az eddigi győztesek közül választanak harcosokat, hogy összemérjék erejüket egy mindent eldöntő és az Éhezők Viadalához méltó küzdelem során. Az új aréna pedig temérdek kellemetlen meglepetést tartogat a kiválasztottaknak.

Moziban kimaradt, de mindenképpen érdekelt, hogy mit hoznak ki ebből a folytatásból, ugyanis annak idején az első rész a különössége miatt megfogott. Ugyanakkor az sem titok, hogy azért vártam ennek a megnézésével, mert voltak kételyeim, és nem is hiába. Érdekes lett a Futótűz, persze a könyvet nem olvastam, de filmes szemmel nézve néhol túlságosan lelassul, és sajnos magától értetődő, kiszámítható pillanatokban is bővelkedik.

Egy dolog biztos, Francis Lawrence munkássága érződik a filmen, aki már dolgozott hasonló világvége-jellegű alkotáson, ez a rutin pedig jól jött, mert a hangulatteremtésre egy rossz szavunk nem lehet. Ebből adódik, hogy a díszletek is úsznak a fénypompában, vagy épp a sivár szürkeségben - ahogy az adott helyszín megkívánja. Szóval maga a rendezés, még ha közel sem tökéletes, mindenképpen igényes munkának számít.

Annak viszont egyáltalán nem örültem, hogy sikerült elérniük bennem azt a hatást, mintha az első részt nézném újra, és ez hangulatteremtés szempontjából pozitívum, másrészt viszont nem egyszer azt éreztem, mintha az első részben elveszve kóborolnának a szereplők. Emiatt az unalom is felütötte fejét, nyilván ahhoz viszont kellett ez a szerkezetű felépítés, hogy normálisan elmesélhessék, hogy mit-miért, de ettől még lassú maga a történetvezetés.

Mivel a játékidő majd két és fél órára rúg, nem kapkodnak el semmit, és nem is lenne értelme, bár ez is visszatartó tényező volt a novemberi premier idején. Olyan szempontból sem átlagos a Futótűz, hogy mindenki a nagy harcot várja, és igazából csak a játékidő utolsó egyharmadát áldozták be erre a célra, és a jelek szerint elég is volt. Sohasem tudtam százszázalékosan azonosulni a szereplőkkel, de a sok fölösleges nyögdécseléssel néha az őrületbe kergettek.

Ami az összezörrenést illeti, mint írtam az előbbi bekezdésben, az utolsó 40-50 perc kimondottan izgalmas lett, és a szereplők látványos módon mennek egymás ellen, vagy épp távoznak el az örök vadászmezőkre. Akadt pár dolog, amivel nem voltam kibékülve, ilyen például a füst, ami még önmagában nem is lenne gáz, de hogy mindez ellen a víz az ellenszer… Kicsit fura így könyv nélkül, márpedig ezt még csak meg sem próbálták elmagyarázni azoknak a háttérismeret nélküli nézőknek.

A digitális trükkök szépek, korszerűek, így nem okoznak csalódást, bár sokszor eszembe jut, hogy olyan, mintha a jelen időtől egy jóval korábbi civilizációban lennénk, mégis olyan kütyüik vannak, hogy az ember megirigyli. A zenéje már így pár órával később sem rémlik, úgyhogy ebben elbukott, de legalább olyan eset nem rémlik, hogy bajom lett volna bármelyik aláfestő dallammal.

Jennifer Lawrence a legtöbb jelenetében borzasztóan hitelesen játszik, de nem egyszer tűnt úgy, mintha túljátszaná a szerepét, mintha fölöslegesen fektetett volna be plusz energiákat. Mellesleg a kislányos félelem az arcán tőle már nem hihető. Liam Hemsworth és Josh Hutcherson esetében viszont egyetlen egyszer sem éreztem ilyet, ők valahogy megtalálták az egészséges egyensúlyt. Elizabeth Banks sminkje még mindig zavart, és ha már smink, párszor olyan elnagyolt munkákat láthatunk, máskor pedig profin áll az arcpúder. Fura. Homályosítsatok fel, ha valamit nem tudnék ezzel kapcsolatban.

Donald Sutherland nagyon jól tolta, és az oldalára lehetne akasztani Woody Harrelsont, Stanley Tuccit, és Philip Seymour Hoffmant is, akiket mind szívesen néztem a képernyőn, hiszen lazán eljátszották a rájuk írt szerepeket. Felsorolhatnék még ide pár nevet, de az a helyzet, hogy igazán maradandót rajtuk kívül mástól nem láttam.

Nem lesz a kedvenc részem, nem lettem nagyobb rajongója az éhezőknek, de nem is utáltam a Futótűz-t, úgyhogy kíváncsian várom a harmadik-negyedk felvonást, aztán majd meglátjuk, hogy maga a franchise mire viszi. 7/10.