Csak egészség legyen! És ne haljon bele senki. Egy nagy cég fiatal alkalmazottját (Dane DeHaan) a svájci Alpokban pihenő főnöke után küldik, hogy hazakísérje… a szanatórium azonban nem az a békés, nyugodt hely, aminek kívülről látszik. A főnök eltűnt, a srác pedig kénytelen meghosszabbítani a saját ott tartózkodását: a betegek ugyanis sokkal inkább fogolynak tűnnek ezen a helyen. Aki pedig megpróbál valakit kiszabadítani, az hamarosan a saját egészsége miatt kénytelen aggódni.

Gore Verbinski visszatért! A Karib-tenger kalózai trilógia rendezője az utóbbi években nem igazán találta a helyét, először egy animációs filmet hozott tető alá, ami senkinek sem tetszett, legutóbb pedig Johnny Depp lovával próbált szerencsét, amit pedig lényegében csak én kedveltem. Először is, Az Egészség ellenszere olyan hátborzongató film, amihez jó gyomor kell, továbbá annak is borzasztóan örülök, hogy az előzetest nem megvezetésre használták. Remekül összerakottnak tartom a film előzetesét, mert kellőképpen felcsigázott, az ember pedig azt hiheti, hogy azt látva tud mindent, de közel sem erről van szó.

Ebben a felnőttre vágott thrillerben bizony folyamatosan kerülnek a felszínre újabbnál újabb információk, arról pedig nem is beszélve, hogy a végére tartogatott húzással mennyire elrúgták a pöttyöst. Csak kapkodtam a fejem, hogy ezt mégis hogyan bírják úgy lenyomni a torkomon, hogy közben még le is nyűgöznek. Nyilván közel sem biztos, hogy mindenki ennyire elégedett lesz a befejezéssel, nekem viszont ez koronázta meg a beleölt két és fél órát.

Igen, merthogy Verbinski szeret mesélni, és valahol szükséges a hosszabb játékidő, ami egyben azt is eredményezi, hogy lassú lefolyású, viszonylag halkan, csendben kibontakozó történetről van szó, ami ebben a formában is ki akar hatni a nézőjére. Nálam bevált a receptjük, egészséges megdöbbenéssel hagytam el a termet, miközben próbáltam feldolgozni a látottakat. Káprázatosan szép munka a fényképezés, és az operatőr leleményes kameramunkái előtt is mélyen meghajlok.

Alapvetően és bizonyos felfogást szem előtt tartva, Az Egészség ellenszere simán pályázhatna az év legjobb misztikus thrillerje posztra, hiszen minden olyan momentum adott, amivel erre rászolgálna. Dane DeHaan szenzációs játékot produkál mindvégig, hiszen egyetlen olyan pillanata sincs, amikor kételkedtem volna benne. Illetve de, mert összességében erre megy ki a játék, hogy a néző feltegye önmagában a kérdést, hogy mi a valóság és mi a fikció. Ez most vajon tényleg megtörténik, vagy csak DeHaan karaktere gondolja/éli át azt?!

DeHaannal szépen kiaknázták a lehetőséget, újra hangsúlyozom, hogy borzasztóan hiteles a szerepében. Persze Mia Goth is nagyot játszik mellette, és kettejük utolsó képkockája egyszerűen aranyat ér. Szerettem az összes közös jelenetüket, mert mindig sántikálnak valamiben. Jason Isaacs lényegében lubickolt a szerepében, annyira ideális választás ő is ebbe a környezetbe, hogy teljesen olyan, mintha ide született volna. És akkor még nem említettem Ivo Nandit, aki aztán főleg őshonosnak tűnik, de a három szanatóriumi lakos is ugyanezt a kategóriát képviselik.

Svájc gyönyörű hegyekkel és atmoszférával megáldott hely, de két dolgot biztosan tudok: az egyik, hogy ezek után be sem akarom tenni a lábam az országba, a másik pedig, hogy az ásványvízivás sem lesz mostantól asszociációmentes. Te jó ég, mit művelnek velünk e film közben… Spoilerezni nem fogok, hiszen Az Egészség ellenszere nagyban a meglepetésekre épít, mégsem merül el a sablonos megoldások tengerében. Egyszerűen van benne kurázsi, amelyet Justin Haythe beteges történetének köszönhetünk.

Haythe egy olyan sztorival állt elő, amit messze elkerül a finomkodás, és minden képzeletet felülmúlva megpróbál pszichésen hatni a nézőjére. A létesítmény, ahol a cselekmény zöme játszódik, meg eleve a külső helyszínek is olyanok, hogy egy ilyen helyen tényleg nincs kedve gondolkodni az embernek. Első ránézésre a nyugalom szigete, mégis olyan érzés kísért végig, hogy minden egyes "megtisztulási folyamatnál" a hideg rázott, mert világos volt, hogy minden, de tényleg hátsó szándékkal történik. És hányszor átvernek egy-egy páciens állapotával…

Ha mélyebben belegondolunk a film filozófiájába, könnyen rájövünk, hogy egy-egy betegség tényleg az ember gondolkodásának köszönhetően alakul ki, és esetleg múlik is el. Ezt saját magamon is tapasztaltam, és jelenleg is ugyanabban a csónakban evezek, mint néhány éve, szóval Az Egészség ellenszere épp jókor, jó időben jött velem szemben, és így utólag is azt mondom, hogy vétek lett volna kihagyni. Egyébként nem jellemző, de erre a filmre kétszer két ember is betévedt, majd egy-két perc után kiment… Rossz terem meg a véletlenek. Na persze.

Örülök, hogy a 3D-t nem erőltették, helyenként nem lett volna rossz, ám talán dolgoznak még olyanok a filmgyárban, akiknek nem ez a lételemük - mert ugye kábé a filmek fele, ha képes jól használni a technológiát, a másik felénél meg a nagyobb bevétel felmarkolása a sanyarú cél. Tehát ismét hangsúlyozom, gyenge gyomrúak kerüljék a filmet, mert itt aztán kapunk hideget-meleget, még egy-két helyi rosszfiú is feltűnik a zordság kedvéért. Ma már a Rangót és A magányos lovast is lejjebb pontoznám eggyel, és ezek fényében Az Egészség ellenszere simán 9/10-es élmény volt.