Egy drámai történet Rachel Singerről, korábbi Moszad ügynökről, aki egy titkos izraeli akcióban el akarta fogni és bíróság elé akarta állítani a közismert náci háborús bűnöst – Birkenau katonaorvosát – azonban az akció az orvos halálával végződött Kelet-Berlin utcáin. Most, 30 évvel később egy férfi a semmiből felbukkanva állítja, ő az orvos, így Rachelnek vissza kell térnie Kelet-Európába, hogy leleplezze az igazságot. Előkerülnek a sötét emlékek fiatalkori önmagáról és két ügynöktársáról, és a még mindig hősként ünnepelt ügynöknőnek újra át kell élnie harminc évvel ezelőtti eseményeket, hogy szembesüljön a hátrahagyott „adóssággal”.

A Miskolci Cinfest Filmfesztivál keretén belül lehetőségem nyílt volna megnézni Az adósságot, de végül technikai okok miatt elmaradt a vetítés, és csak most sikerült pótolnom. Az Oscar-jelölt John Madden rendezése, akinek korábbi filmjei nem igazán ismerősek, de mindenképpen szép munkát végzett. Nagyon jól kezelte a két idősíkon zajló eseményeket, melyek csodás összhangban vannak, bár amikor a '60-as években még két idősíkra bomlanak, ott már erősebb odafigyelést igényelt, de végtére is csak összefutottak a szálak. Egyáltalán nem rosszul.

A forgatókönyvről ugyanez már nem mondható el, mert picit lassú a film dinamikája, viszont legalább olykor erőre kap, hogy ne fulladjon totális unalomba. Ez egyben egy előnyös pontja is, hiszen ennek köszönhetően egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy felállok, és hagyom a fenébe. Esetleg azzal lehetett volna picit gördülékenyebbé tenni az eseményeket, ha valamivel rövidebb játékidőre töreknek. Félreértés ne essék, nem akciófilmesre vágásról beszélek, csupán néhány perccel rövidebb játékidőről, bár lehet, hogy ezzel is céljuk volt a készítőknek.

A részben Budapesten forgatott film sokszor helyszíneivel is hozzájárul az amúgy is megteremtett hangulathoz, és kicsit meg is lepődtem, hogy nem utálom, mert mint köztudott, az e témát felölelő filmektől legtöbbször elmegy a hajam.

Jessica Chastain gondoskodik a vászon ragyogásáról, persze nyilván kicsit elfogult vagyok vele kapcsolatban, hiszen új kedvencem, de tényleg érdemes megnézni mennyire sokszínű karaktert képes megeleveníteni. Itt sem egyszerű szerepe, és bizony elég súlyos dolgokat volt hivatott eljátszani, és ezt halálosan komoly módon tette. Sam Worthington is beleadott mindent, ez már a második közös filmje Chastainnel, és eléggé összeillenek, ami azt illeti. Ugye picit nehezebb dolguk volt a készítőknek, mivel mindenkinek kellett találni egy fiatalkori ént. Vagy fordítva. Mindegy, hogy írom, de a lényeg, hogy hatásos fiatalkori ént találtak minden színésznek, főleg, hogy harminc évet ugrunk, és nem gyerekkori énhez kellett felnőtt színészt találni. Marton Csokashoz jó párosítás Tom Wilkinson, Chastainhez Helen Mirren, Sam Worthingtonhoz pedig Ciarán Hinds. Parádésan alakít mindenki, szépen elmerültek adott karakterükben, szóval e téren panaszra nem lehet okunk.

Csak javasolni tudom, hogy lehetőleg ne este nézzétek, vagy csak kipihenten, mert van némi súlya. Nem vagyok tőle elragadtatva, de nem is rossz filmélmény, egy 7/10-et mondanék rá. A tanulság ezúttal, hogy érdemes őszinte életet élni, legyen szó bármiről is, minthogy utána éveken, évtizedeken át kelljen vezekelni egy múltban elkövetett hibáért.