Lester Burnham (Kevin Spacey) átlagos férfi, szürke és unalmas fickó, aki legszívesebben folyton a tv előtt ülne. Az élete azonban egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik, és ennek két oka van, az egyik az, hogy ki akarják rúgni a munkahelyéről, a másik pedig, hogy elmegy a feleségével egy iskolai meccsre, ahol olyannyira megakad a szeme a lánya barátnőjén, Angelán, hogy attól kezdve képtelen kiverni a fejéből a kislányt. Amikor rájön, hogy ki fogják rúgni, ő maga is rásegít a dologra, és nem hajlandó együttműködni a vállalat költségracionalizáló szakemberével, akinek az a dolga, hogy eldöntse, kit kell majd kirúgni. Kihallgatja lánya és Angela beszélgetését, melyből az derül ki számára, hogy ha gyúrna egy kicsit felsőtestre, Angela nem tudná megállni, hogy lefeküdjön vele. Ezért Lesternek máris van mivel kitöltenie az idejét. Gyúr, és füvet szív, amit lánya udvarlójától, Rickytől vásárol. Eladja a modern autóját, és vesz egy régi Firebirdöt, gyerekkori álmát valósítva meg ezzel, és közben folyamatosan Angeláról fantáziál.

Nos, ja, újabb nagy kimaradás, de ezek mind olyan alkotások, amelyek mellett nem tudok elmenni írás nélkül - na, nem mintha a rossz filmekről nem hallatnám hangom. Két olyan kisebb név volt jelen rendező és forgatókönyvíróként, mint Sam Mendes és Alan Ball. Mikor ezt a két nevet kiírták a vége főcím elején, nem is lepődtem meg a végeredményen. Oscar-díjaival tisztában voltam, mégsem vitt rá a lélek, pedig hatalmas hibát követtem el, mert egy nagyszerű filmélménnyel voltam szegényebb eddig. Tökéletes munkát végzett a forgatókönyvíró és a rendező is, mert egyszer eszembe nem jutott az órámra nézni, és mindig érdekeltté tette magát, méghozzá azzal, hogy adott gondolkodnivalót.

Első hallásra a történetből nem gondolnám, hogy ennyit ki lehet préselni, de igen, ha adottak a jó alapok, és egy rakat tehetséges színész, akkor határ a csillagos ég. Az R-es korhatár besorolás is kimondottan jót tett neki, főleg azért, mert ha megfigyeljük, a filmben nem nagyon vannak színek a vörös rózsa jelenléteit leszámítva, amelynek hatalmas szimbolikája van. Helyenként valamennyire depresszív, de nem annyira, hogy ez átmenjen a káros kategóriába, bár olykor beteges témát érintenek, de ezt sem veszélyes módon.

A számomra 'nem szeretem' színészek nyitjára pedig rájöttem. Kevin Spaceyről beszélek most, akit abszolút nem tudtam szeretni, ami miért volt? Mert nem láttam tőle semmi olyat, amivel emlékezeteset alakít, vagy megjegyezteti magát. Nos, itt és a Hetedikben olyannyira ragyogóan játszott, hogy ez is pipa, mostantól rá sem fogok fújni. Tudnék még ilyen színészeket mondani, de majd egy adott filmbeli szerepekor felemlegetem. Eszement, hogy mennyire odatette magát, és hogy mennyire megnyílt egy olyan irányba, amelyet nem könnyű eljátszani. Tényleg olyan arcokat vág, hogy tutira sikerül lenyűgöznie a nézőt. Annette Bening is elég bámulatos oldalát mutatta meg, de Thora Birch és Wes Bentley ugyancsak követi őt ezen az úton. Tessék, nem is kellett messzire menni, egyből itt van Wes Bentley, akit mostantól más helyen kezelek. Mellékszerepben Chris Cooper alakítása is szót érdemel, akire mindvégig gyanakvóan néztem, bár ez elmondható az egész szituációra is, merthogy a film elején kiderül, hogy valami fog történni a főszereplővel, és végig azt találgattam, hogy ki lesz a tettes, de a megleptek.

Maradandó élmény, ez vitathatatlan, de pontjain picit eltűnődtem, mert tetszett, viszont annyira tökéletesnek nem éreztem, hogy maximum pontot kapja, de csak kicsit marad el tőle, az meg számokban kifejezve 9/10.