Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe.

David O. Russell és Eric Singer közös története került vászonra, előbbi rendezésében, amitől ezúttal nem vagyok boldog. Igazándiból indíthattam volna úgy is ezt az irományt, hogy "nagyszerű, megvan az idei év Argo-akciója…". Mert kőkeményen ezt érzem, és azért emeltem ki rögtön az elején, hogy eredeti történet, mert ebből kevés van, viszont az igazán izgalmasabb fajtából még kevesebb. Persze itthon az 'izgalmas' jelzővel árulják a filmet, amin miért is lepődik meg az ember, hiszen egy adott forgalmazó összes filmje istenkirály. Kivétel nélkül.

Hát nem, egyáltalán nem erről van szó. Jelen esetben a történet konkrétan dögunalom, azt a kicsi színt is csak a színészek csempészik bele, ami még csak nem is azon múlik, hogy annyira jól írták volna meg a karaktereket, hanem adott esetben Christian Bale-en, Amy Adamsen, vagy Bradley Cooperen, de Jennifer Lawrence és Jeremy Renner is jelen voltak. Róluk bővebben később.

Még mindig nem értem Hollywoodot, minek erőltetik a hosszú játékidőt. Igen, szükség van rá, ha van mit elmesélni, azért viszont, hogy jelöléseket gyűjtsön, aligha. Ezzel csak azt érik el, hogy szenvedtetik a nézőt. Itt vagyok, helló! Olyan érzés is elfogott, mintha O. Russell Tarantinót játszana tök fölöslegesen, mert duma az van bőven, ráadásul a legtöbb esetben funkciómentes, ami ezek fényében elég hamar átment zavaró tényezővé.

Eléggé úgy néz ki, hogy O. Russell annyira rá van gyógyulva az Oscar-szerzésre, hogy nem bír pihenni, pedig nem ártana. Jöhetnék azzal a példával, hogy milyen izgalmakat kínál a rally világbajnokság, amikor Loeb sorra nyerte a versenyeket és a világbajnoki címeket? Semmi. Nagyjából ezt érzem most, és nem örülök neki. Ugye a cím eredetileg American Bullshit lett volna, csak végül nem ismert okokból módosításon ment át, ami megint tipikus amerikai húzás, de ebbe már bele sem megyek.

Eleget fanyalogtam már, és igen, jól érzitek, hogy fel is dühített a film. Vannak ám pontok a pozitívumok listáján is, például a zseniális színészgárdába fölösleges lenne belekötni, hiszen mindenki kitett magáért. Főleg Christian Bale, aki jó néhány kilót szedett fel a szerep kedvéért, de a másik két férfi főszereplő is nagy változásokon ment át, amit a sminkért és hajért felelős szakembereknek köszönhetünk. Ilyen téren piszkosul jó munkát végeztek, mint ahogyan az atmoszféra megteremtése sem hétköznapi. Semmi nem utal arra, hogy ez egy 2013-as dráma lenne, nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Az Argo-akciónál. Méghozzá több tekintetben.

Bradley Cooper annyira nem engedte magát szabadjára, mint vártam, ellenben ott van Jeremy Renner, vagy mondjuk Amy Adams, akik azért alkalomadtán kikelnek magukból. Viszont Adams dekoltázsát nem szerettem… Kedvelem és elismerem őt, de ha nincs mit, akkor minek teszi ki? Habár, a Bale-Jennifer Lawrence páros sem gyenge, és hiába, utóbbi elég jól műveli a szakmát, le a kalappal előtte. Ebben a drámában minden a színészeken áll vagy bukik, és nem a karaktereken, tehát, ha ugyanezt kevésbé belevaló színészekkel próbálták volna eladni, még nagyobb káosz alakult volna ki.

Nem sikerült elég érdekes tartalommal kitölteni a 130 perces játékidőt, és ugyan a színészek mellett az öltözetek és hajviseletek is emlékezetes képet festenek bennem, ez már biztos, de még mindig kevés ahhoz, hogy jó drámaként gondoljak rá vissza egy, öt, vagy tíz év múlva. Túlcsordult a bullshit, nálam pedig a gyengébbik 6/10-et ütötte meg a mércén. Akinek tehát Az Argo-akció sem tetszett, ezzel sem érdemes próbálkoznia, bár a politikai szál közel sem ölt olyan mértéket, és az irányvonala is mást képvisel.