A hatalmas sikerű Alkonyat-sorozat várva várt folytatásában Bella Swan (Kristen Stewart) és a vámpír Edward Cullen (Robert Pattinson) végre az ifjú házasok boldog életét élhetnék, ám árulások és tragédiák sorozata egész világukat romba döntheti. Az esküvő után Bella és Edward nászútra Rio de Janeiróba utaznak, ahol végre átadhatják magukat szenvedélyeiknek. Bella hamarosan észreveszi, hogy várandós, és a kis híján végzetes szülés során Edward teljesíti a lány régi kívánságát: halhatatlanná teszi. Lányuk, a különleges Renesmee érkezése azonban veszélyes események lavináját indítja el. A Cullenek és szövetségeseik szembekerülnek a vámpírvezetők, a Volturik félelmetes tanácsával, és úgy tűnik, elkerülhetetlen sorsdöntő összecsapásuk. Az izgalmakban bővelkedő, romantikus Hajnalhasadás folytatja a nagyszabású természetfeletti mesét a szerelemről, amellyel az Alkonyat-sorozat az egész világot meghódította.

Nos. Nos. Nos. Jelentem, túléltem. Simán nem vártam semmit a legújabb résztől, és nem sokkal, de azért többet kaptam, mint előzőleg. Rendezésügyileg Bill Condon korrekt munkát végzett, végig lehetett érezni, hogy össze van rakva, nem csak úgy felhányva a vászonra a forgatókönyv. Az már egy másik dolog, hogy a forgatókönyv helyenként merően lassú volt, és alig haladtunk valamit. Ezeket a részeket inkább azok fogják csípni, akik szeretik a romantikus filmeket, mert szépnek szép, csak egyszerűen állóvíz. A zenék is szépen muzsikáltak, természetesen Bruno Mars száma lett a legkedveltebb darab.

Ugyan nem sok akciójelenettel büszkélkedhet a négy per egy, de azok mindenképpen a minőségi fajából valók, és emellett még szórakoztatóak is. Természetesen azért helyén kell kezelni ezt a dolgot is, csodákat nem kell várni, de az első rész akciójeleneteit – kivéve a baseballos – felülmúlja színvonalban. A CGI farkasok még mindig nem evilágiak, de rengeteget javult a mozgásuk, és az egész megjelenésük komolyabban hat, mint korábban.

A főszereplőkön is érezhető a fejlődés, vagy csak egyszerűen Condon nem hagyott nekik békén és addig tutujgatta őket, amíg fel nem mutatnak valami igazit? Ez most jelentéktelen, de most először láttam némi tehetséget Kristen Stewartban, ami tőlem igazán nagy szó. Most váltanék is egyből az egyik legviccesebb jelenetre, és az pedig az esküvő. Ne mondja már nekem senki, hogy ha valaki boldog, ilyen fejet vág az esküvőjén, mint Bella. Ezt csak így megjegyeztem, viszont ezt és egy-két mozzanatot leszámítva egész jól játszotta a nem vámpírlányt, akinek szenvedései valamennyire visszaköszönnek a vásznon. Mondjuk, ehhez hozzátartozik, hogy a sminkesek is baromi jó munkát végeztek nála, de ezt majd meglátjátok, tényleg pazar. Robert Pattinson nagyjából olyan, mint korábban, bár az érzelmek rajta is látszódnak azért, viszont Taylor Lautneren kissé meglepődtem, mert nem várt módon nem csak a felsőtestét mutogatja, hanem könnyeket is ejt, és végre az arca is mutat némi érzéseket. Tehát emberből van. Vagymi, farkasból. Nem szép dolog ilyet írni, de amikor unatkoztam, akkor például Ashley Greene és Nikki Reed szórakoztatott szépségével, és egy-egy csipkelődős beszólásával.

Az esküvő az előbb említett Kristenes dolgot leszámítva pont olyan lett, amilyet magába a Twilight Sagába elképzel az ember. Már amit én el tudok a könyvek nélkül. A nászút kissé vicces hangulatú, viszont a helyszínek, a tájak csodálatosak, jól esik rajta legeltetni a szemet. Elég jól sikerült még a szülés folyamata, és az ott megmutatott dolgok, bár amikor eljött ez a jelenet, akkor hangosan felröhögtem, hogy ez vajon hogy a bokrétába kaphatta meg a PG-13-as korhatár besorolást. Azért ez nem így megy, legalábbis nem így kéne, hogy menjen. A könyvet olvasókban biztos kialakult egy nézet, amikor a véráramlatot írja körül az írónő, és ez nekem eléggé bejött filmen, mint ahogyan a bevésődés is hatásosra sikerült.

A könyvet nem olvasva írtam ezeket a sorokat, és az a helyzet, hogy visszagondolva az előző részre, amire hetet adtam anno, most eggyel lejjebb venném pontjait hatra, és akkor ezek fényében ez a rész megkaphatja a 7/10-et. Helyenként tényleg unalmas és vontatott, de azért simán fogyasztható, és a lényeg, hogy a lehető legjobb módon lett vége a filmnek. Örülök, hogy nem köcsög módon vágták ketté. A folytatás? Jöhet, és az első rész óta most először várós a következő etap. Ja, amikor a film végén feljön a rendező neve, érdemes még rászánni 2-3 percet, mert egy elég érdekes bónuszjelenetet tolnak elénk.