A Nostromo űrhajó a hazatérés helyett a képernyőn villogó pont nyomába ered. Váratlan küldetésük egy kihalt bolygóra vezeti őket, ahol egy elhagyott űrhajót találnak, belsejében számtalan, tojás alakú kapszulával. Miközben óvatosan próbálják feltárni az űrsikló titkát, az egyik tojásból hirtelen kirobban egy lény és rátapad Kane (John Hurt) arcára, aki teljesen megbénul. Miután Kane visszanyeri az eszméletét és csatlakozik a többiekhez, megdöbbentő dolog történik. Kane testéből egy szörny kel ki, amely sorra végez az űrhajósokkal. Ripley (Sigourney Weaver) azonban nem törődik bele a halálba.

Nem mindennapos élményben részesülhettek azok, akik jegyet váltottak az idén 35 éves Alienre, Ridley Scott klasszikus horrorjára, amit nagyvásznon izgulhattunk végig. Többek közt jómagam sem hagytam ki, hiszen egyszeri alkalom, és feledhetetlen élmény volt még mindig. Csak hát… akadt néhány kellemetlenkedő alak is a teremben, akiknek most sikerült feldolgozniuk azt a traumát, amit az apucitól ellopott VHS okozott még a '80-as években. Komolyan sajnálom az ilyen embereket. Belepiszkítottak másik húsz ember filmélményébe. Hasonló mozis kalandokat kívánok nekik a jövőben.

Visszakanyarodva Scott klasszikusához, azért ez a film még mindig üt, és egy hasonlóan úttörő sci-firől beszélünk, mint mondjuk a Szárnyas fejvadász, csak itt valamelyest más a központi téma. Ha már linkelgetek, rögtön meg is említeném a Prometheust, ami szintén nagy kedvencem, és remek előzményfilmnek tartom - még akkor is, ha a legtöbb rajongó nem így gondolja. Szóval adott nekünk egy kereskedelmi teherhajó hét fős legénységgel, ahol valami elkezdi szedni áldozatait. Igazándiból a film ereje egyrészt a sejtelmességében rejlik, másrészt pedig meg kell hagyni, hogy nagyszerű színészek kapták a főszerepeket. Ezek összevetve dolgoznak gyönyörűen, hogy az elégedettségfaktorra ne legyen panasz.

Ripley hadnagy nevét szerintem mindenki ismeri, és annak idején még nagyon fiatal volt Sigourney Weaver, aki bájait is megvillantja a vége felé. Ugyanakkor sokkal fontosabb ettől, hogy már akkoriban is mennyire meggyőző alakítást produkált. Ahogy a félelem visszaköszön az arcát, eléggé megindító, mint ahogyan az elszántsága is példamutató. John Hurt szintén hasonló kategória, a személyes kedvencem viszont a Yaphet Kotto volt mindig is - természetesen csak Ripleyt követően. Egy szó, mint száz, a színészgárda telitalálat.

Írnék még néhány gondolatot az akkori kor technológiájáról is, ami fényévekre van a mostanitól, mégis működik. Nyilván csakis akkor, ha megfelelő szemmel tekintünk az Alienre, hiszen ez csak így fair. Hiába használtak akkoriban kezdetleges megoldásokat, mégis tette a dolgát, és kiskölykök ezreit rémítette halálra - akik, ahogyan feljebb is írtam, lenyúlták apa videokazettáját. Én ezzel együtt szeretem ezt a filmet, viszont az már tök más tészta, hogy maga az Alien még mindig ütős egy darab. Csöpögő, földönkívüli testnedvek, brutálisra kalibrált hangeffektek, és máris megvan a lény, ami ijesztő hatást gyakoroljon a nézőjére.

Nem volt célom, hogy mélyre ássak ezzel az értékeléssel, hiszen a legtöbben már láttátok az Alient, ám ha ez mégsem így van, akkor sürgősen pótolandó. 10/10.