Az Egyesült Államok legendás, 16. elnöke, Abraham Lincoln (Benjamin Walker) sokáig az emberi szabadságjogok állhatatos védelmezése miatt volt híres. Pedig az embereknek valami egészen más miatt kellene ismernie őt, és a vámpíroknak más miatt kellene félni tőle. A jövendőbeli elnök még csak kilenc éves volt, amikor elárvult. Akkor még nem is sejtette, mi okozta édesanyja korai, tragikus halálát. Amikor viszont rájött az igazságra, csupán egyetlen célt tűzött maga elé: a bosszút. Elhatározta, hogy megtisztítja a földet a vámpíroktól és rabszolgatartó emberi szövetségeseiktől – ha kell, még polgárháborút is indít ellenük.

Basszus, azért itt akadtak bajok bőven. Ami azt illeti, féltem is tőle a kinti negatív visszhangok miatt, de azért ettől többet vártam, főleg, hogy nekem nem szokott problémám lenni Timur Bekmambetov filmjeivel. Nos, itt csőstül jött a baj egy-egy jelenetnél. Mivel fantasy, így nyilván valamennyire elrugaszkodnak a valóságtól, meg ugye eleve vámpírok, de ilyeneken ne akadjunk fenn. Viszont. Állatira zavart, hogy a film alatt négy vagy öt helyen amikor nem tudták hová elvinni a történetet, jöttek egy tök logikátlan, oda nem illő lépéssel, és csak fogtam a fejem. Már-már a második Szellemlovas filmet idézte, de komolyan. Régem csalódtam ekkorát, és nem hiába bukott el a mozipénztáraknál is, pedig lett volna benne bőven lehetőség, csak egy kicsit ésszerűbb felépítéssel kellett volna nyomulni, és máris nem ütött volna be a krach.

Az alapokat adó Seth Grahame-Smith regényt nem olvastam, de úgy gondoltam, hogy pozitívum, ha saját könyvéből adaptálja a szerző a forgatókönyvet, de nem. Merthogy emiatt vérzett több sebből. Át lehet írni a történelmet, de kimondottan ésszel, és mivel ebben hiányt szenvedett, így bukott vele minden. Pedig vizuálisan egész jól fel volt építve, a látvány is egyedi, bár a hangulatteremtő céllal használt színek zavartak, és nem mindig a megfelelő szűrőket pakolták fel, de összességében nem lehet panasz a látványra. Igazándiból ami a legjobban fájt, hogy Lincoln is mekkora jó maszkot kapott már, amivel tök jól tükrözték az életkorát, csak néha sikerült belegabalyodniuk a házicérnába.

Lincoln karakteréről viszonylag röviden elég is annyit tudni, hogy Benjamin Walker kiválóan adta vissza az USA 16. elnökét, és hiába volt okos ember, azért az már nem fért bele, hogy időben kapcsoljon az ezüstöt illetően? Tudjátok, sok idő kell a vonat elindításáig… - ezt azok fogják érteni, akik látták a filmet. Walkerből valójában nem néztem volna ki, hogy ő egy ennyire jó színész, de itt tökéletesen visszaadta karakterének két végletét. Dominc Coopert és Anthony Mackie-t ugyancsak állatira bírtam, bekajáltam tőlük is az adott figurát. Mary Elizabeth Winstead szokásához híven furán hatást gyakorolt a nézőre, de színészileg őt sem érheti panasz, ráadásul az idő múlását nála is egész jól tükrözték. Rufus Sewell kellően erős ellenfele Lincolnnak, és végre nem az van, hogy csak a saját fogdmegjei emberkednek, hanem azért ő is odateszi magát. Szerettem nézni a kettejük közt dúló harcot.

Kicsit visszakanyarodva a látványhoz, néhány jelenetnél egészen egyedit alkottak, például a lovas rész is elég sok akciót szállít, bár az már egy másik kérdés, hogy mit műveltek azokkal az állatokkalA fát kivágjuk egyetlen baltacsapással is belefért, hiszen fantasy, és a közelharcok is látványosan szórakoztatják a nézőt. De amikor nincs harc, vagy különösebb cselekmény, és a főszereplők kommunikációjának kéne elvinnie az adott perceket, ott elvérzik, és dugába dől az a kevés, amit egyébként előtte nagy nehezen felépítettek valahogy.

Pontjait illetően szokásomhoz híven megint jó fej leszek egy picit, és inkább nem az ötpontos filmek kategóriájába sorolom, hanem elfér rá a 6/10, mert elég sok mindent összehoztak ide, csak egy kicsit jobban ráncba kellett volna szedni, és akkor simán teljesült volna az eredetileg elvárt hetes színvonal - részemről természetesen.

Apropó, a 3D-t majd el felejtettem, pedig azzal is mekkorát hibáztak, te jó ég! Sokszor úgy fókuszáltak éppen a szereplőkre, vagy a tárgyakra, hogy nehogy a néző döntse már el, hogy mit néz, bár ez a kisebb baj. A verekedős részeknél ugyan fogjuk rá, hogy kaptunk 3D-t az arcunkba, de közel nem ájultam el tőle, és inkább zavart, semmint szórakoztatott.