A vér és méz földje a délszláv háború idején játszódik, amely kettészakította a Balkán-régiót az 1990-es években. A történet Danijelről (Goran Kostic) és Ajláról (Zana Marjanovic), a két bosnyák fiatalról szól, akik a brutális etnikai konfliktus két szembenálló oldaláról származnak. Danijel, a boszniai szerb rendőr és Ajla, a boszniai muszlim művész már együtt voltak a háború előtt, ám kapcsolatukat végérvényesen megváltoztatta az országszerte terjedő erőszak. Hónapokkal később Danijel már apja, Nebojsa Vukojevich tábornok (Rade Serbedzija) alatt szolgál katonai tisztként a szerb hadseregben. A két szerelmes akkor találkozik újra, mikor Ajlát a Danijel parancsára cselekvő katonák elragadják abból a házból, melyben eddig nővérével, Lejlával (Vanessa Glodjo) és annak kisgyermekével lakott. Ahogy a háború rátelepszik a fiatalok életére, úgy változik meg a kapcsolatuk, motivációik és egymáshoz való viszonyuk homályossá, állampolgári hűségük pedig bizonytalanná válik. A vér és méz földje azt a hihetetlen érzelmi, morális és fizikai kárt mutatja be érzékletesen, melyet az értelmetlen háború okoz a benne részt venni kényszerülő emberek életében.

Angelina Jolie rendezői székben. Sokan vágták már fejszéjüket filmrendezésbe, és nem mindenkinek jön össze elsőre - nos, ez beigazolódott Jolie-nál is. Az elején a mulatós jeleneten totálisan érződött, hogy nem olyan távoli kultúra ez tőlünk, és teljesen jól adták vissza. Aztán tökéletesen remekül bemutatják a katonák szívtelen és kegyetlen cselekedeteit, szóval a bántalmazásra, a vérontása és a könyörtelen gyilkolásra mindenképpen érdemes felkészülni, ha esetleg rászánod magad. Nem feltétlenül mutatnak mindent, ami azért jó, mert nem válik tőle szájbarágóssá, persze ami kötelező, azt igen, és ez főleg nők ellen elkövetett erőszakban nyilvánul meg. Utána jön egy olyan periódus, ami lehet, hogy hiteles, de filmként nem épp működőképes, méghozzá azért, mert folyamatosan betekintgetünk az unalom utcájába.

Szinte az összes képsort Magyarországon, Esztergomban forgatták, úgyhogy az ottaniaknak szemet szúrhat pár ismerős helyszín. Ezek mind tetszetősök, és ha engem kérdeztek, örültem, hogy ilyet láthattam viszont egy amerikai produkcióban. Rengeteg korábban nálunk használatos autóval is találkozhatunk. Némi akciónak is bele kellett férnie, mert ezeken kívül nincs más, ami feldobja picit az amúgy teljesen gyászos hangulatot. Sajnos a háború ilyen, és tényleg nem tudom, hogy hogyan zajlott, mert maximum hallomásokra tudnék építkezni. Ez egy ízig-vérig háborús alkotás megannyi agresszivitással, amit gyakran az arcunkba tolnak, és ez is így van jól.

Ha olyanokat is figyelembe veszünk, hogy $10 millióból készült a film, akkor Jolie mindenképpen jól gazdálkodott ezzel az összeggel, de a forgatókönyvírást még gyakorolnia kell, hogy ne csak üres képsorokkal teljen el az idő jelentősebb része. Nagyobb részében elég tekintélyes szenvedést produkáltam, pedig még kedvem is volt éppen ehhez a témához.

Zana Marjanovic markánsan alakít, szépen játssza a büszke nőt, akinek muszáj tűrnie a kisebb jó érdekében. Goran Kostic a szerelmespár férfijaként nem könnyű szerepet játszik, és nála sem jutott eszembe, hogy bármit rosszul csinálna, vagy kevés lenne tudása a rárótt feladatra. Rade Serbedzija nem első hollywoodi szerepét játssza, szóval az ő hitelességén nincs mit meglepődni. Komolyabban nem mennék bele a színészek elemezgetésébe, mert legalább a szereplőválogatással nem nyúltak mellé.

Vannak értékei, de piszok kevés egy elfogadható háborús filmhez, és azokat is úgy kell összecsemegézni a 127 perces játékidő során, habár szerencséjére, mielőtt zárják képsoraikat azért kapunk egy nagyobb adag háborút. Ez bizony 4/10 lett, pedig nem akartam elhinni, hogy ennyire keveset tud, és mivel a végén felébredtek kicsit, elgondolkodtam az ötös osztályzaton is, de már késő a várépítéshez. Majd legközelebb, Jolie. Az IMDb-s pontszám egyébként egy nagy vicc, látni, hogy boldog-boldogtalan kattinthat - vagy tízet adott a szavazók nagy része, vagy egyet.