A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt.

Rég cikkeztem már erről a filmről, így nem is igazán voltam képben a sztorijával, csakhogy hétfőn este jött a sugallat, hogy nekem ezt sürgősen pótolnom kell. Hogy ez miért érdekes? Mert ez a történet is érinti a karácsonyt. Egyébként pedig az év legjobb drámájáról beszélünk, amit nyilván nem az amcsiktól kapunk, hanem a dánoktól. Laza kisvárosi drámaként indít a film, egy olyan jelenettel, aminél kapásból megkérdőjeleztem, hogy vajon jó lemez pörög-e a lejátszóban.

Tudjátok, vagy sem, skandináv-mániás lettem az utóbbi évek során, és ez nem csak a filmalkotásokra terjed ki, hanem sok másra is, de most maradnék a főtémánál. Legyen szó svéd, finn, norvég vagy dán filmről, esetleg sorozatról, ők aztán tudják, mitől hull a vad. Naturalista ábrázolásmódjukat már megszokhattuk, ugyanakkor közben annyira precízen nyúlnak egy-egy témához, hogy az amcsiknak esélyük sincs túlszárnyalni.

Thomas Vinterberg foglalt helyet a rendezői székben, aki Cannes-ban díjat is nyert tavaly, és a Palme d'Or jelölés is zsebben volt - teszem hozzá, abszolút jogosan. A rendező ezen munkájába nem igazán lehet belekötni, mert ugyan alulról indít, viszont tíz perc után úgy elkapta a grabancomat, hogy a film végéig el sem engedte. Sőt, még jelenleg is a látott események hatása alatt vagyok, mert brutális. Ha nincs meg fejben a pontos történet, ne is olvassátok el, mert úgy fog akkorát ütni, hogy embertelen. Nyilván nem árt mellé, ha csíped a független alkotásokat.

Több szempontból is értékes műveket gyártanak a skandinávok, már ha más nem is, a fényképezés mindig telitalálat, és ez most is beigazolódik. Olyan egyszerű és gyönyörű képsorokat kapunk például az ősz megszokott színeivel tarkított tájakról, hogy nem lehet nem csodálni ezeket a képsorokat. A zenéje is érdemel néhány szót, hiszen az ágyazott meg, illetve tette még súlyosabbá az eleve durva jeleneteket.

Mads Mikkelsen az a színész, akire bármilyen szerepet rá lehet bízni. A vérében van a színészkedés, ráadásul dán származása tovább emeli a tétet - legalábbis számomra. Lucas csendes, alázatos kisvárosi ember, aki nem vágyik nagyra, olyan életet él, mint a többi helybéli. A baráti köre is adott, ami túl szép, hogy igaz legyen, és ez a későbbiek során be is igazolódik. Hát, mit ne mondjak, át tudom érezni a helyzetét. Egy dolgot viszont becsülök a karakterében, azt, hogy tűrt. Olyasvalamiért tartotta a hátát, amit el sem követett. Viszont az a jelenet megkoronáz mindent, amikor visszamegy a boltba, és elmondja a hentesnek a mondandóját. Végül még hozzátenném, hogy a film közepén eszembe jutott, hogy lehetne csinálni bosszúállós folytatást, és mindenkit lemészárolni a fenébe. Mert megérdemelnék.

Thomas Bo Larsen is érdekes figurát alakít, hiszen egy végtelenül türelmes emberről beszélünk, és az ismerősi körömben is van ilyen, így pontosan ismerem ezt a fajta embert. Annika Wedderkopp egy aranyos kislányt játszik, akiért nem lehet nem odáig lenni. Habár… De még csak haragudni sem lehet rá, hiszen gyerek, viszont a szülőkre annál inkább! Beszűkült látókörű banda, akik azt látnak, amit látni akarnak. Igazságérzet, helló. Meglepetés alakítást láthatunk még Lasse Fogelstrømtól, aki Lucas fiát kelti életre, és egészen belevaló módon teszi azt. Nem beszélve arról a tettéről, amikor nekiugrik a nála két fejjel magasabb vidéki tuloknak.

Egy film az igaz barátságról, a cinizmusról és a képmutatásról. Eszméletlenül hiteles történet, ahol nincs szájbarágás, és talán emiatt is rántott be ennyire magával, így nem is kérdés, hogy kapja majd az év drámája címet. 10/10.