A természet visszavág. Egy feldühödött, óriási ámbráscet a Csendes óceán déli részén rátámad az Essex nevű amerikai bálnavadászhajóra, és a 238 tonnás vitorlás elsüllyed. A húsztagú legénység az első tiszt (Chris Hemsworth) és a kapitány (Benjamin Walker) vezetésével három csónakban vág neki a végtelen víznek. A kietlen óceán sok kihívást tartogat a hajótöröttek számára, akik nem is sejtik mivel állnak szemben.

A tenger szívében néhány hete várólistán pihent, és féltem is tőle, mert úgy gondoltam, hogy Moby Dick történetét elég volt egyszer látni. Egyetlen apró tényező mégis foglalkoztatott, ő pedig nem más, mint Ron Howard rendező, akinek legújabb filmje sem okozott csalódást. Ahogy haladt előre a játékidő, egyre csak azon kaptam magam, hogy beszippantott a történet. Hiába ismertem az alapsztorit, Howard mesélése annyira remek munka mind vizuálisan, mind pedig történetvezetés szempontjából, hogy nem volt időm unatkozni, és azon gondolkodni, hogy miért nézek újra olyasmit, amit egyszer már láttam.

Nyilvánvaló, hogy manapság Hollywoodban nagy keletjük van az adaptációknak, és ez pontosan az a film, ami nem érdemelte meg, hogy ilyen csúnyán elbukjon a kasszáknál. Az utóbbi időkben általában szépen betaláltak a tengeren hánykolódós drámák, melyeket több fronton is elismertek, és helyenként A tenger szívében is ebben a csónakban evez, ugyanakkor a teljes filmet nézve nem gondolom, hogy ennyi hasonlóság ne fért volna bele. Ráadásul újra hangsúlyozom, hogy Howard ismét remek munkát végzett, hiszen két órára kikapcsolt, és lekötötte a figyelmem. A rendező mindig is értett ahhoz, hogyan csalogassa filmjéhez közel a nézőt.

A cselekmény szerint az 1800-as évek elején járunk, így a díszletekre is muszáj volt odafigyelni, hogy megalkossák a korabeli világot, ami bámulatosan szép lett. Az előzetes alapján féltem tőle, hogy mennyire állja majd meg a helyét ez a zöldes-kékes, sötétebb tónusú színvilág, ami egyszerre gyönyörű és aggodalmat keltő. Félelmetesen őszinték és határtalanok a tengeren játszódó jelenetek, amelyek sokszor aggállyal töltik el az embert. Az ismeretlenség, a soha véget nem érő tenger, és a felbukkanó hatalmas bálnák. Amikor levadásszák az elsőt, akkor még csak nyomokban vázolják, hogy mire számítsunk, de amikor feltűnik az a bizonyos… Senkinek nem kívánom, hogy ott legyen azon a hajón, vagy annak közelében.

Eleinte kételkedtem abban, hogy Chris Hemsworth jó választás volt a főszerepre, de idővel meggyőzött, hogy igen, és lemosta magáról azt is, hogy a vásznon ő Thor, és senki más. Nagyon szimpatikus volt karakter és színész szempontjából Benjamin Walker is, de Cillian Murphy odaadó játéka is emeli a tétet. Spoilernek nem számít, hogy három csónakban indulnak útnak, és azok a napok, amikor több hete hánykolódnak a semmibe élelem és remény nélkül… Ezt sem kívánom senkinek. Hogy miért? Mert a főszereplők annyira realisztikusan visszaadták, milyen érzés lehet ott lenni, hogy az valami élelmetes. Persze ott van még Ben Whishaw, akiről tudjuk, mennyire jó színész, de végül említhetnék bárkit, a szereplőválogatásért felelős egyén elég profi volt. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül Brendan Gleeson mellett sem, hiszen ő a film egyik nagy fénypontja. Na meg hát az új Pókember, Tom Holland is bizonyított tisztességesen.

A vizuális látványvilágon felül igencsak fontos szerepet játszanak még a valósághű sminkek, ami brutálisan megváltoztatott egy-egy hajótöröttet. De jók még a kosztümök, ruhák, és mindenféle díszlet is, amelyeknek köszönhetően nagyszerű összkép alakul ki. Nem tudom, ti hogy voltatok vele, ha már láttátok a filmet, de engem tényleg berántott, és még inkább értetlenül állok azelőtt, hogy a nép miért nem fogyasztotta jobban. Habár hibát nem tudok felhozni, de egy 9/10-es filmélményre rászolgált. Akik pedig szeretik Howard korábbi filmjeit, ezzel sem lesz gondjuk.