Michael Oher (Quinton Aaron) nem igazán tudja, mi az a család, és még kevésbé tudja, mi az a sport. A hajléktalan tizenéves a memphisi utcákat és lakótelepeket ismeri. A tehetős Leigh Anne Tuohynak (Sandra Bullock) nem sok fogalma van a fiú világáról. Mégis: találkozásukkal Michael otthonra lel, a Tuohy család pedig egy szeretett új fiúra és testvérre. Ez az igaz történet nemcsak annak krónikája, hogyan lett Michael az amerikai futball csillaga, de a szereteté és az önzetlenségé is, miközben mindvégig elsöprő erővel hat a nézőre.

Hiányosságpótlást tartottunk hétvégén, és végre eljutottam A szív bajnokáig is, amely felemelő élmény több szempontból is. Az amerikai focis téma tartott vissza valamennyire, pedig az Oscar-jelölést kapó filmek nagyobb részét be szoktam próbálni, de ez valamilyen oknál fogva kimaradt, pedig nem kellett volna. Igaz történetet vitt vászonra John Lee Hancock író-rendező, aki remek munkát végzett, mert sikerült azt a faktort elérnie, ami a Pénzcsinálónak kevésbé jött össze. Sokkal szívszorítóbb élmény, és közben fenntartja a rendező a felemelő érzés hangulatát, amit nem könnyű egy ilyen téma köré felépíteni. Rengeteg igazság és nagy mondás hangzik el a filmben, amelyekre érdemes odafigyelni, megjegyezni őket, és esetleg felhasználni az élet során. A másik nagydolog, hogy sikerült teljes mértékben meghatniuk, ami azért nagy szó, mert évente maximum néhány alkotás képes erre.

Újra egy olyan drámán vagyok túl, amelynek fő témája alapból hidegen hagy, itt viszont annyira remekül van jelen, hogy nem válik zavaró tényezővé, és ez egy újabb nagy szó tőlem. Még szerencse, hogy DVD-n is beszerezhető, mert most az HBO-n sikerült megnézni, ami sajnálatos módon szinkronnal járt. Alapjában véve TV-ben vagy DVD-n el szoktam viselni a szinkront, leszámítva 1-1 személyes kedvencemet, vagy hóbortomat, de itt két fura dolog is akadt. Egyik Sandra Bullock magyar hangja, aki ha jól tévedek, ugyanaz a szinkronszínésznő, mint aki Cameron Diazt is meg szokta szólaltatni. Az elején nem sikerült kellőképpen elvonatkoztatni, de a film annyira jó, és annyira berántott, hogy egy idő után már nem figyeltem ilyesmit. Ugyanez igaz a Quinton Aaron magyar hangjára is, aki rohadtul nem 17 éves hangon szólalt meg, no de sebaj, DVD-n úgyis beszerzős, ott meg nem lesz only magyar hang.

Sandra Bullockot mindig is bírtam, de soha nem alakított ez idáig olyat, hogy annyira nagyon megjegyeztesse magát, vagy amivel kiderül mennyire profi színésznő is ő. Persze ez utóbbi köztudott, és nem vitatott tény, főleg ebben a szerepben nyújtott alakítása után. Fenomenális az érző, hajthatatlan, anya ösztöneit követő feleség szerepében, aki egyébként egy olyan karakter, akire büszke az ember. Rá és karakterére egyaránt érdemes felnézni, mert annyira azonosul a kettő, hogy épp ettől köszönt be a katarzis. Quinton Aaron a másik nagy reménység, akiről ugyan lejött, hogy nem annyi idős, mint a filmben, mégis sikerült velem elhitetnie azt, akit játszott. A meghatódásomat egyébként Bullockkal közösen hozták össze. Tim McGraw is jól játszott mellékszerepben, akit eredetileg nem bírok, itt viszont mégis félretenni kényszerültem előítéleteimet. Jae Head nagyszerű figura még ebben a szerepben, akivel először nem szimpatizáltam, de néhány perccel kiirtotta belőlem ezeket az érzéseket. Lily Collins is feltűnik az előbb említett srác nővérének szerepében, és ő is annyira beleillik ebbe a családba, hogy igazán szép munkát végeztek a castingolás során.

Tele van a film értékekkel, példamutató karakterekkel, ami ténylegesen makulátlan, és nem is boncolgatom tovább, bizonyára lejött az eddigiek alapján, hogy berántottak, így ezek fényében sima ügy a 10/10. Főleg mert egyetlen egy percet nem unatkoztam a bő kétórás játékidőből, és az igaz történet csak megfejel minden eddig leírtat.