1993-ban az amerikai állam hadi egységeket küldött Szomáliába, hogy megdöntsék az uralkodó diktátor hatalmát, akinek kegyetlensége és önzése több ezer szomáliait taszított az éhezésbe. Az akció azonban kisiklik, és a katona, az ember hamarosan azon kapja magát: itt már semmi másért nem küzd, csak az életéért.

Régóta tervben volt már A sólyom végveszélyben újranézése, amihez a Battle: LA megadta a kezdő lökést, hogy bevessem a téma legjobbját, amit Ridley Scottnak sikerült összeütnie még egy évtizeddel korábban. Szerintem mindenki látta már a filmet, úgyhogy csak nagyvonalakban véleményezném. Eme eltelt tíz év tökéletesen elég volt arra, hogy azóta se készítsenek hasonlóan erős katonaközpontú háborús filmet. Van benne hazafiasság, bátorság, és spiritusz, na meg a kraft sem utolsó dolog egy 144 perces filmnél. A legjobb az egészben, hogy háborús film, amibe Scott csempészett könnyed és megrázó pillanatokat is. Természetesen főleg utóbbin fekszik a hangsúly. A rendezést azért vallom tökéletesnek, mert rengeteg embert kellett egyszerre mozgatni és valamennyire bemutatni, ami eszményi jóra és követhetőre sikeredett.

Eszement jó operatőri és fényképezési rálátással ténykedtek, engem a felülnézetes képekkel abszolút kilóra megvettek már annak idején is. A város bemutatásával, és a harc közbeni kameramunkával dettó ezt érték el. Csodálatos, ahogy köröznek a kopterekkel a város felett, de a kopter kavarta porfelhőben rögzített felvételek a legzseniálisabbak mind közül. A helyszíneket szintén egyből megkedveli az ember és abban a pillanatban beleéled magad a főszereplők helyzetébe.

A jeleneteket aláfestő zenék stílusából azonnal gondolja egy tapasztaltabb filmrajongó, hogy itt bizony valami nagy ember áll a háttérben, aki jelen esetben nem más, mint a legendás Hans Zimmer, akinek zenéje meghatározza az egész film hangulatát, és nagyon jó irányt ad neki.

Olyan arcok katonáskodnak benne, mint Josh Hartnett, Ewan McGregor, Tom Sizemore, Eric Bana, William Fichtner és Jeremy Piven, hogy csak néhány említsek a rengeteg szereplő közül. A legfőbb figyelem Harnettre irányul, aki szuperül alakított mindössze 23 évesen, de szerintem fölösleges végigjellemezni a karaktereket, mert mindenki ment és rugdosta lőtte szét a szomik fejét.

Kőkemény R-es besorolás, vagyis minden finomkodást félretettek, és a rideg, és kegyetlen valóságot tárták elénk, amikor elkészítették az igaz történeten alapuló Sólyom végveszélyben-t. Ezúttal még a magyar szinkront is csak dicsérni tudom, mert kiváló hangokat sikerült összecelebrálni. 10/10 még most is, ehhez nem fér kétség! Egyedül, ami kicsit zavart, hogy vagy háromszor ellőtték benne a "Mindenkit hozz haza" mondatot.