Arthur Bishop (Jason Statham) profi bérgyilkos, aki szigorú szabályok szerint él, és mindig tiszta munkát végez a célpontok likvidálása során. A munkája professzionális tökéletességet kíván, és azt, hogy érzelmileg maximálisan függetleníteni tudja magát; Bishop pont ezen képességek miatt számít a legjobbnak szakmájában. Amikor azonban megölik Harryt (Donald Sutherland), Bishop mentorát, és egyben jó barátját, Bishop nem tudja szétválasztani a munkáját és az érzelmeit. Saját magának szabja meg a következő feladatot: meg kell találja azokat, akik Harry haláláért felelnek. A küldetés tovább bonyolódik, amikor Harry bosszút forraló fia, Steve (Ben Foster) is feltűnik, hogy elsajátítsa Bishop szakmájának fortélyait. Bishop mindig egyedül dolgozik, de nem tudja visszautasítani Harry fiának ajánlatát. A hidegvérű bérgyilkos maga mellé veszi a lobbanékony tanítványt, és különös kapcsolat alakul ki köztük. Miközben egyre közelebb kerülnek a célpontjukhoz, a háttérben egyre komolyabb ármánykodás bontakozik ki, és a veterán problémaelhárító és új társa maguk is problémává, célpontokká válnak…

Jason Statham és az akciófilmek. Néha összejön. Néha nem. Most fogjuk rá, hogy működött a mechanizmus. Már többször elhangzott, hogy az 1972-es Charles Bronson féle feldolgozásáról van szó, amit nem láttam, szóval nem tudom, hogy remake-ek közt mennyire állja meg a helyét, de azt tudom, hogy a mai gyenge akciófilmektől valamivel erősebb. Statham napjaink egyik legnagyobb-legjobb akciószínészének nevezheti magát, akinek filmjei a legtöbb esetben bejövősek, pláne, ha a Tomb Raider rendezője, Simon West irányítja.

Bár ennyire azért nem rózsás a helyzet, mert ugyan akcióval indítanak, és mondhatni csak néha untam magam, de egy része ennek is csak mondvacsinált akció. Jó ideig csak így ímmel-ámmal hősködnek, amit úgy értsetek, hogy kapjuk az adrenalint az arcunkba, de mégis kicsit visszafogottnak éreztem. Egyedül a vége felé abban az utcai buszos-kamionos zúzós jelenetben szállították azt a színvonalat, amit végig kellett volna, és akkor egy szavam nem lett volna erre a részére.

Tetszett a fényképezés, és az éjszakai élet színvilága, aminél néha felfedezhető egy kis sárgás hatás, ami mellé jön még a különös, régies hangulatú zene, és így tökéletesen olyan hatást értek el, mintha tisztelegni akartak volna a régebbi filmek, esetleg az eredeti előtt.

Jason Stathamet feljebb félig-meddig kitárgyaltam, és tényleg iszonyat jól állnak neki az ilyen figurák, egyszerűen ért a szórakoztatáshoz, mert ő aztán tényleg remekelt a filmben. Donald Sutherland sajnos kevés szerepet kapott, de érkezik helyette a fiát alakító Ben Foster, akinél már akadtak bajok. Foster karakterének az a nagy baja, hogy elég beképzelt, és túl komolyan veszi a szerepét, ráadásul menőnek hiszi magát, csak épp szegénynek nincs mire, mert egy profi bérgyilkostól hirtelenebb és forrófejűbb.

Az elmúlt években készült néhány bérgyilkosos film, és nem mondom, hogy ezzel mellényúltak, de nem vagyok benne biztos, hogy szükséges volt bántani az eredetit. Szintén előállt egy olyan helyzet, mint A negyediknél, hogy az utolsó félóra szállította azt a színvonalat, amire mindvégig vártam, így megkapja a halvány 7/10-et, de Tomb Raider és Con Air minőséget nem kell tőle várni.