A Hangya szuperképessége, hogy rendkívül kisméretűre tud zsugorodni, miközben ereje megsokszorozódik. A Scott Lang polgári névre hallgató, rendkívül sikeres tolvaj sorsa úgy alakul, hogy akarva-akaratlanul hőssé válik, amikor segítenie kell egykori mentorának, Dr. Hank Pymnek. A doktor által tervezett speciális Hangya páncélra gonosz erők vetettek szemet, a két férfinak ezért meg kell akadályozni, hogy a különleges öltözet rossz kezekbe kerüljön. Pymnek és Langnek ezért együtt kell dolgoznia, hogy végrehajtsák a tökéletes rablást és ezzel megmentsék a világot.

Mi a fene, a Marvel képtelen hibázni? Merthogy A Hangya az én szememben mindig is egy középszerű szuperhősös alkotásként élt, vagyis lényegében elvárások nélkül, egy közepes filmélményt várva váltottam rá jegyet. Ehhez képest igenis sokat kaptam, mert hiába a szűk kétórás játékidő, Peyton Reed (Az igenember) rendező gyönyörűen végigvezette a történetet, így végül egy dinamikus tempójú, szórakoztató filmről távozhattam a végén. Nem is volt világos, hogy a Marvel hogyan bízhatott egy ilyen viszonylag kiskaliberű rendezőre egy ilyen költségvetésű alkotást, de úgy tűnik, hogy jó döntést hoztak.

Nyilván egy remek forgatókönyv nélkül hiába lett volna Reed fáradozása, de itt érdemes tudni, hogy elég sokan dolgoztak a szkripten, hiszen köze volt hozzá Joe Cornishnak, Adam McKaynek, Paul Ruddnak, valamint Edgar Wrightnak is. És akkor itt rögtön fel is vetődik a kérdés, hogy milyen film lett volna A Hangya, hogyha Edgar Wright rendezi, akit a stúdió kreatív különbségek miatt kirúgott a projektből. Ez már sohasem fog kiderülni, de azért nyomokban érezhető volt a kéznyoma egy-egy jelenetnél.

Ugyancsak a forgatókönyv számlájára írható fel a humorfaktor, ami nagyon is működőképes recept alapján lett adagolva. A szereplők fapofával, komolyra véve ontják magukból elég sokszor a belsős, sokszor filmes utalásos poénokat, de a Marvel univerzuma is több esetben érintve van. Nagy meglepetésemre állatira bejött, amit és ahogyan elsütöttek, és sok esetben hangos nevetésbe kezdtem, ami megint csak nem volt alapelvárás, mikor beültem a filmre. Soha rosszabbat! Komolyan…

Finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy Paul Rudd nem tartozik a kedvenceim közé, de basszus, ez most kicsit változott. Ugye tőle leginkább ilyen csöpögős, vagy enyves poénokkal gurító vígjátékokat szokhattunk meg, ami nagyon nem az esetem, így boldog sem voltam, amikor bejelentették, hogy övé a címszerep. Viszont. Mostantól felejtsétek el azt a Paul Ruddot, akit az előbb leírtam, ő immáron egy szuperhős, méghozzá egy hozzá igencsak illő karakter bőrébe bújtatva. Egyszerűen bírtam a srácot, megettem tőle lényegében mindent, és kellőképpen meg is dolgozott azért, hogy ez hihető is legyen.

Michael Douglas öreg róka már, újat nem mutatott fel, mégis nagyszerűen megállta helyét ebben a Marvel-közegben, és a múltja is bejött. Evangeline Lilly is jónak bizonyult, és minden módon kedveltem őt - igen, még akkor is, amikor a bumfordi gazdag apuka folyamatosan küzdő kislányát hozta. Akadt még egy őrült trió is Michael Peña, T.I. és David Dastmalchian személyében, akik folyamatosan gondoskodnak róla, hogy jól érezzük magunkat. Corey Stollt egyébként sem szeretem, emiatt tökéletes rosszfiú volt, nyilván színészileg rá sem lehet panasz. A többieket pedig hagyjuk, és meglepetésbe is futhattok így.

A címszereplő körül egy kicsit elidőznék, hiszen borzasztóan látványos jelenetei vannak, és eszméletlenül jól éreztem magam, amikor Rudd tesztelgette új 'külsejét'. Állati jó volt, amikor zsugorodott, megnőtt, kulcslyukazott, vakondot játszott, és amikor irányította parányi, ám annál színesebb katonákból álló mini-seregét. Nyilván vizuális fronton is kitettek magukért, hiszen nem kisbüdzséjű filmről beszélünk, és csak kellett magukat tartani a Marvel-színvonalhoz. Úgyhogy igen, ez is sikerült, pipa, és reméljük, hogy visszatér még A Hangya.

Thomas halálos, a Lang család kutyája is adta az ívet, és végül is minden klappolt. Teljesen hibátlannak nem mondanám, mert nem egy Bosszúállók-kaliberű mű, de testvérfilmként abszolúte megállja a helyét, és biztos, hogy karácsonykor beteszem majd a Blu-rayt a fa alá. Ezek fényében egy 9/10 repül is rá, aztán mostantól óvatosan a rovarokkal! Vagy csak nekem nem maradt asszociációmentes, ha beszáll egy darázs, vagy bármilyen más szárnyas rovar az ablakon?! Ja, és a film végén majd ne siessetek ki a teremből, két plusz jelenet is van.