A sors különös szeszélye folytán a világ legilletéktelenebbjének tulajdonába kerül egy hatalmas erejű gyűrű. A Középföldén békésen éldegélő hobbit nagybátyjától örökölte az ékszert, de nem tudja, hogy kincs maga az Egy Gyűrű, mely Szauron, a sötét úr birtokában a jó erőinek teljes pusztulását és a gonosz végső győzelmét jelentené. Gandalf, a szürke mágus tanácsár a kis hobbit elindul, hogy megsemmisítse a Gyűrűt. Útközben borzasztó ellenségekkel kell szembeszállnia, és csodás barátokat szerez. Ő pedig váratlan elszántsággal küzd a végső célért…

Tíz év telt el, épp ezen napon került mozikba az első rész, amiről most ejtenék pár szót.

Soha nem voltam nagy Gyűrűk Ura rajongó, mivel mikor annak idején láttam, nem igazán fogott meg, illetve nem tudtam értékelni. Hogy miért? Egyszerűen túl fiatal voltam egy ilyen mélységekig nyúló történethez. Most, hogy eltelt 10 év, látom a Gyűrűk Ura értékeit, és azt, hogy mit képvisel. Peter Jackson csodálatos dolgot művelt, amire nem is biztos, hogy vannak szavak, mert költőien szép eme alkotása. Nyugisabb első rész rémlett a múltból, ami nagyrészt ugye felvezetés, és történetismertetés, de azért aközben, ahogy a kis hobbitok haladnak Új-Zéland lenyűgöző tájain, kapunk elég harcot és izgalmat, méghozzá a jóféléből. Rengeteg adrenalinnal töltött csatajelenete van, amin lehet izgulni, és szorítani kis hőseinkért. Mivel a leghosszabb változatot néztük, így még teljesebben vetült elém a történet, ami által érthetőbbé válik az egész.

Új-Zéland csodálatos hely, és jelenetről jelenetre tudják fokozni a látványt, amivel engem abszolút megvettek kilóra, pedig nagyrészt csak az ottani természetet vették filmre. 2001-ben $93 millióból készült az első rész, ami több szempontból is nagyszerű. Oké, a tájak adottak voltak, de azért ha megnézzük a szereplőgárdát, nem kis nevek gyűltek itt össze, hogy emeljék színvonalat. Ott vannak még a különböző lények/teremtmények, amik ugyancsak részletes kidolgozást kaptak, és ettől válik az egész egyszerűen fenomenálissá. A fényképezés és az operatőri munka művészi, annyira szép, hogy nem lehet szavak nélkül elmenni mellette. Szinte minden egyes jelenetnél fordítottak rá hangsúlyt, hogy olyan háttér előtt rögzüljenek, amivel még nagyobb látvány tárul a néző elé. A vizuális effektusokkal és a sminkkel ugyancsak nagyot alkottak, úgymond maradandót, egyedit, ami közben baromi szépen festett ebben a környezetben. Kedvenceim a nazgûlok (gyűrűlidércek), akiknek megjelenése egyszerre tekintélyt parancsoló és félelmet keltő, közben meg varázslatosan jól néztek ki.

Howard Shore zenéje még rátesz egy lapáttal arra, a feljebb leírtakra, avagy olyan magaslatokba emeli a hangulatot zenei aláfestésével, hogy egy szóval lehetne összefoglalni: gyönyörű.

Egek, mennyi híres színészt összetoboroztak, így utólag nézve. Nem fogok mindenkit külön jellemezni, de azért a főbb szereplők megérdemelnek néhány mondatot. Elijah Woodtól húsz évesen nagyszerű alakítást láthattunk, tehetséges, na, valljuk be! Olykor még lenyűgöznie is sikerült, és annyira eggyé tudott válni a Zsákos Frodó karakterével. Sean Astin hű társa, és legjobb barátjának szerepében hasonlóan jól hozta a karaktert. Még Orlando Bloomot is jobban kedveltem most, mint eddig bármikor. Viggo Mortensen fogott még meg valamennyire, szerintem nem picit állt neki jól ez a szerep, amiben teljesen otthonosan tudott mozogni, Cate Blanchett ugyancsak hasonló cipőben jár, bár jóval kevesebb szerep jutott neki.

Hosszú volt ez a változat, és hazudnék, ha azt mondanám, nem kell hozzá kitartás, mert igenis kell, de örülök, hogy e verzió előtt tölthettem bő három órát, amit pontokban összefoglalva 10/10-re tudok értékelni.