Róka úr valaha a legjobb ravaszdi volt a környéken. Ám tizenkét esztendeje boldog, csendes családi életet él. Köszönhetően a rámenős rókaasszonyságnak, akinek megfogadta, hogy messze elkerüli a tyúkketreceket. Mi tagadás, Róka úr élvezi a vidéki életet, a nagy házat, a kölyöknevelést. Ám amikor lehetőség nyílik egy utolsó nagy rablásra, a tisztes családapából előtör a régi szenvedély. A gazdák persze rossz néven veszik, hogy kifosztották őket, és rókavérre szomjaznak. Az állatok azonban összefognak Róka úrral, és együtt veszik fel a harcot az őket kifüstölni szándékozó gazdák ellen.

A fantasztikus Róka úr DVD évek óta ott porosodott a polcomon, és hétfő délután mit ad isten, lázas lettem. Ez azért fontos tényező, mert álmos nem voltam, és valami olyat akartam nézni, ami üdítően humoros. Mondanom sem kell, Wes Anderson rajongóként nem is választhattam volna jobban. Korábban egyébként azért nem került nálam sorra, mert valahogy vonakodtam a báb-megoldásoktól, pedig tök jópofa a végeredmény. Ez konkrétan az az animációs film, amelynek egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége - mindegy, mely szemszögből vizsgáljuk.

Tény, hogy Wes Anderson humora utánozhatatlan, és ez vagy bejön valakinek, vagy nem. Mivel adaptáció, és nem ismerem az alapokat adó szerzeményt, tippre nagyon sok apróság Andersonosnak tűnt. Gondolok itt egy-egy tökéletesen megfogalmazott feliratra, a parádésan választékos párbeszédekre, no meg a hibátlanul működő atmoszférára. Mindezek fejébe egyszerűen hangulatos az egész. Gyorsan lepörgött az alig másfél órás játékidő, és szeretem, amikor egy történetnek mondandója is van, bár nyilván ez inkább Roald Dahl számlájára írható fel, ugyanakkor nem minden könyvben elmesélt történet néz ki jól a nagyvásznon - vagy sikerül azt úgy adaptálni, hogy szórakoztató is legyen, vagy nem.

Cirka nyolcéves műről beszélünk, ennek ellenére az animáció csodaszép, egyszerre mesés és káprázatos. Mondom ezt úgy, hogy egy nyamvadt DVD-t játszottam le a full HD monitoromon. Nyilván, amikor lázas az ember, kicsit jobb szívű is, viszont jelen esetben fennállt annak kockázata, hogy ilyenkor türelmetlenebb is vagyok. Ha valami nem fekszik, annak vége félórán belül részemről. Mivel úgysem sokan olvassátok majd végig, nem spilázom túl, de ezek a karakterek tényleg éltek, életszerűnek tűntek, és emiatt is értékelem különösen a látottakat. A 9/10 sima ügy, és ha nem álmosodtam volna el a végére, biztos újranézem A Grand Budapest Hotelt is.