Ronny, a megrögzött agglegény, és Nick, a boldog házasember főiskola óta tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett. Most társak egy autótervező cégnél, és egy álomprojecten dolgoznak, ami befuttatná a cégüket. Ronny barátnőjével, Beth-szel és Nick feleségével, Genevával az oldalukon egyszerűen verhetetlenek. Ám Ronny világa a feje tetejére áll, amikor véletlenül meglátja Genevát egy másik férfival, és a fejébe veszi, hogy kideríti, hányadán állnak a dolgok. Magánnyomozása komikus káoszba torkollik, és megtudja, hogy Nicknek is megvannak a maga kis titkai. Az óra ketyeg, a feszültség nő, ahogy közeledik karrierjük legfontosabb prezentációja, és Ronnynak mérlegelnie kell, hogy mi történik, ha feltárja az igazságot a barátjának.

Moziban kimaradt nekem A dilemma, mert azon a héten inkább a Rohanást választottam, és valahogy annyira nem is bánom. Egy esti filmnek fogjuk rá, hogy megtette, és valóban beváltja a címet, de összességében valahol elvész a nagy tömegben. Úgy értem, hogy kíváncsi voltam, Ron Howard rendező mit kezd egy vígjátékkal, melyek az emberi kapcsolatokra fókuszálnak, és szerintem pont ez a része, amikor Vince Vaughn belső vívódásait taglalták, egész jó lett. Akarom írni: olajozottan működött a belső motor, de nem vígjáték volt ez igazából. Viszont ott van a másik oldal, hogy a főszereplők közül például Kevin Jamest ki nem állhatom, így ez a része nem tudott szórakoztatni. Sokszor éreztem azt is, hogy nagy meló az a filmnek, hogy jól érezhesse magát a néző, mert a háttértörténet, a General Motorsos üzleti szál olykor érdekes is lehetett volna, közben meg erőtlen volt és két hét múlva semmire nem fogok belőle emlékezni.

Vince Vaughnról feljebb esett már egy pár szó, és újra nyomatékosítanám, hogy a film egyik legjobb színészéről írok most, akinek stílusáról sokszor Julian McMahon Kés/alattban látott karaktere ugrott be, és ez így tök pazar. Legalábbis számomra. Jennifer Connellyvel összeillő párt alkottak, és természetesen őt sem kell bemutatni, hiszen egy rutinos színésznőről van szó, bár most csak egy hátsó mellékszerep jutott neki. Csatlakozik még ehhez a körhöz Kevin James és Winona Ryder párosa is. Channing Tatum idióta szerepet kapott, de ő nem igazán zavart senkit azzal a néhány perces jelenlétével. Szóval mondhatjuk, hogy a szereplőgárdával nem egészen ásták el magukat, csak úgy nyakig.

Nem bántam meg, hogy rászántam ezt a 100 percet, és lehúzni sem fogom, mert vannak a filmnek belső értékei, amiken, még ha picit csiszolgattak volna, sokkal jobb is lehetett volna a végeredmény. Ezek fényében 5/10-re rúg a mérce, és nem valószínű, hogy valaha is leülök elé újra.