Ez az új thriller egy család sorsát követi nyomon egy éjszaka folyamán, négy embert, akikről kiderül, meddig képesek elmenni, hogy megvédjék magukat, amikor a gonosz külvilág betör az otthonukba. Egy olyan Amerikában, ahol tombol a bűnözés, és túlzsúfoltak a börtönök, a kormány kijelölt egy 12 órás időszakot minden évben, amikor bármilyen bűncselekmény a gyilkolást is beleértve legális. Nem lehet rendőrt hívni. A kórházak szüneteltetik a segítségnyújtást. Ez egy olyan éjszaka, amikor a polgárok magukat szabályozzák, büntetés nélkül. Ezen az éjszakán, amikor elburjánzik az erőszak és a bűn, egy családnak el kell döntenie, kikké válnak, amikor bekopogtat hozzájuk egy idegen. Amikor egy behatoló betör James Sandin zárt közösségébe, olyan események sorozatát indítja be, amely a család szétszakadásával fenyeget. Most Jamesen, a feleségén, Maryn, és a gyermekeiken a sor, hogy túléljék az éjszakát anélkül, hogy olyan szörnyekké változnának, mint akik elől elrejtőztek.

James DeMonaco megrendezte második filmjét, amiben szintén Ethan Hawke játssza a főszereplőt. Megmondom őszintén, kicsit amatőr horror hatást ébresztett bennem, viszont összességében ezzel együtt elmondhatom róla, hogy nem annyira elveszett darab. Természetesen kategóriáján belül beszélek róla, mert máshogy nem lenne fair dolog. Nem vártam tőle sokat, a héten mégis ez élvezte az elsőbbséget a Riddickkel szemben, és így fél nap távlatában visszagondolva rá, nem okozott akkora csalódást.

Mivel hivatalos történetet csak nagyon ritkán szoktam elolvasni a premier előtt, számomra meglepetés volt a helyszín, de így máris érthetőbb a film költségvetése, amelynek nagy része főként a színészekre mehetett el. Kultiválom a kis pénzből készült filmeket, de a lelkesedésem hőfokát mindig a történet egyedisége határozza meg. Jelen esetben ez vitte a prímet, viszont ebben is akad csorba, hiszen maga az alapötlet, vagyis a tizenkét órán át majdnem minden bűntény megengedett elképzelés jó, de a többi már nem annyira.

A csorba alatt azt értem, hogy itt van nekünk ez a Sandin nevű fószer, aki a környékét ellátta hiper-szuper riasztórendszerekkel, aztán pont ő az, akit meghekkelnek? Efölött még szemet is lehetne hunyni, de a tíz éves fiamnak nem adnám meg a pin kódot egy ilyen éjszakára… Magyarán szólva nekem nagyon hiányzott, hogy sokszor az életszerűségtől háromszakadéknyi távolságban álló cselekedetekkel szembesítenek. Vagy például nézzünk egy másik átlagos jelenetet, amelyet már oly sok filmben eljátszottak: a rosszfiú elkapja ellenfelét, azok pedig ott gubbasztanak a földön a halálukat várva. Ez normális? Fél perc múlva garantáltan meghalsz, ha menekülsz, van esélyed a túlélésre. Mit veszíthetsz? Na, ezt nem nyomják le a torkomon!

Magát az atmoszférát sikerült korrektül megteremteni, bár Jason Blum keze nyoma tisztán érződött már az elejétől kezdve. Egy kis Parajelenségek-feeling sohasem árt, főleg, hogy valamennyire testvérfilmnek mondható. Ezektől eltekintve egyszerű a történet, azonban tudtommal mégsem nyúlt még hozzá senki, ezt pedig már nem vehetik el A bűn éjszakájától. Viszont itt jegyezném meg, hogy a folytatásra csak egy esetben van szükség, ha nagyobban gondolkodnak. Habár, a fene se tudja, mert a Parajelenségek széria is működik megannyi része már.

A főszereplők néhai töketlenségén kívül még a játékidővel voltak bajban, pedig a másfél órát sem éri el. De lassan ideje lenne rátérni a pozitívumokra is, hiszen van itt pár dolog. Kezdem rögtön a nem teljesen főszereplővel, Rhys Wakefielddel, aki zseniálissá tetette a becsengető rosszfiút. Keményen bánik a csapatával, tudja, mit akar, és olykor még ő is megijed önmagától. Az Ethan Hawke-Lena Headey párossal sincs gond, de egyiküknek sem ez életük legjobb alakítása. Ettől függetlenül persze korrekt, amit láthatunk tőlük. A két gyerekszínész is teljesítette a feladatot, viszont a főleg tévés berkekben ismert Edwin Hodge meglepően jól rejtegette hovatartozását. Igazi kaméleon szereplő, akin nehéz eligazodni.

A lényeget feljebb olvashattátok, szóval, ha nem vár tőle sokat az ember, és nyitott egy új Amerikára, akkor hajrá. Eredetileg is hatosban gondolkodtam, és némileg hiába leptek meg a végével, nem jobb ez a 6/10-től.