Mire képes 300 katona? Bármire. Leonidasz, spártai király (Gerard Butler) háromszáz harcosával bebizonyítja, hogy nincs az a túlerő, ami biztos győzelmet jelent. Hiába özönli el a hatalmas perzsa sereg Görögországot, ő és emberei szembe mernek szállni velük. Kevesen vannak, de bátrak, mindenre elszántak és még többre képesek. Nem akarnak életbe maradni: ha annyi időre sikerül feltartaniuk a hódítókat, míg a görögök sereget gyűjtenek, máris győztesnek érezhetik magukat. Öngyilkosságra készülnek, de az ellenség emberi közül nagyon sokat magukkal visznek a túlvilágra.

Többször rebesgettem már, hogy Zack Snyder különös tehetséggel megáldott rendező, hiszen "amelyik stílusba betette a lábát", maradandót alkotott. Ott van a 2004-es zombimozi, a Holtak hajnala, amit követett a 300, majd a Watchmen – Az Őrzők, aztán Az Őrzők legendája, és a héten érkezik az Álomháború. Úgy gondolom, hogy az ilyen látásmóddal rendelkező direktorok miatt van reménye Hollywoodnak, mert ők még tudnak újat és maradandót mutatni. A forgatókönyvet két írótársával Frank Miller és Lynn Varley képregényéből adaptálták, és fergetegesen jó végeredmény született. Egyszer sem fullad unalomba, szépen végigvezetett, és nem utolsósorban a főbb események történelemhűek. Bár soha nem remekeltem történelemből, de még harmadjára sem találtam benne vakfoltot, vagy olyan részt, amire ne kaptunk volna magyarázatot.

Képi világa semmihez sem fogható, a speciális effektusok pedig önmagukért beszélnek, hiszen 2006-ban a vér effajta bánásmódjával Snyder úgymond történelmet írt, és aztán kezdték el ezeket felhasználni különböző filmekben/sorozatokban. Egész egyszerűen ragyog minden, legtöbbször visszaköszön a képregényes múltja, de van olyan is, mintha simán csak egy festményt raktak volna az orrunk elé. Szintén pazar munka a fényképezés, amibe anno moziban ülve egyből beleszerettem. A képregényes gyökerei miatt előfordulnak benne abszurd és lehetetlen mozdulatok, amik ebben a világban megszokottak.

A csaták és közelharcok mindvégig kifogástalanok, látványosak, és adrenalinnal telítettek, egyedüli gyenge pontja a filmnek a végső csata, aminél nekem még mindig hiányzott egy kisebb küzdelem, pedig a körülmények adottak lettek volna hozzá.

Gerard Butler talán ennek a szerepének köszönheti, hogy felkapott lett Hollywoodban, hiszen ha jól tévedek, ekkor épült be a köztudatba, ami után még készült néhány jó filmje, de később ő is leadta elég sok szerepét. Visszatérve itteni alakításához, királyi módon és teljes beleéléssel alakította Leonidász-t, a spártai harcosok vezetőjét, akiért katonái bármikor életüket áldozták. A királynét Lena Headey elevenítette meg, aki szintén szupernek bizonyult szerepében, ugyanis egy pillanatig nem gondoltam, hogy ő nem oda való. Nem sorolnám fel egyesével az összes katonát, mert velük is rendben volt minden, de kiemelendő még a Xerxészt megformáló Rodrigo Santoro szereplése, aki ugyan keveset volt jelen, mégis megjegyeztette magát.

Nálam ennél a filmnél csak és kizárólag az eredeti nyelv jöhet szóba, mivel másodjára szinkronizáltan sikerült megnéznem, de azt mondtam, hogy többet ilyet nem játszunk. Nekem egyáltalán nem tetszenek a magyar hangok, és nem adta vissza azt a hatást, amit a legtöbb esetben még szinkronnal is sikerül elérniük.

Szóval, várjuk a Xerxész filmet, ami ugye szép lassan csak összejön a közeljövőben, ennek pontjai pedig kétségkívül még mindig 9/10-re rúgnak.