A Londonban forgatott és játszódó, feszültséggel teli sorozat Jack Bauer (Kiefer Sutherland) hősies küzdelmét követi nyomon. Négy évvel ezelőtt Jack az igazságszolgáltatás elől menekült. Most száműzöttként él, de kész kockára tenni életét és szabadságát, hogy megakadályozzon egy újabb nemzetközi katasztrófát. Ám Jack nyomában van a CIA könyörtelenvezetője, Steve Harris (Benjamin Bratt), a találékony Kate Morgan ügynök (Yvonne Strahovski), Jordan Reed, az Ügynökség intelligens és kifinomult programozója (Giles Matthey), valamint Erik Ritter, egy éles eszű, határozott és arrogáns műveleti vezető (Gbenga Akinnagbe).

Minden idők legkeményebb ügynöke, Jack Bauer visszatért a tévéképernyőkre Amerikában, akinek londoni szála nem töltött el nagy boldogsággal, de így az ál-kilencedik évad első része után már nem vagyok annyira borúlátó. Négy évvel ezelőtt, amikor a nyolcadik évadát taposta a széria, megfáradtnak tűnt minden, és szinte könyörögtem, hogy kaszálják el, holott ez a valaha futott legkedvesebb sorozat számomra. Amikor meghozták az ítéletet, és a FOX elkaszálta a 24-et, akkor tudatosult csak bennem, hogy "mit kértem". Ekkor még nem tudtuk, lesz-e újra olyan nap, amikor a digitális óra másodperc számlálóját újra hallhatjuk csippanni.

Lett egy ilyen nap, méghozzá néhány nappal ezelőtt, amikor visszatért a széria egy 12 részes mini sorozat formájában, amit csak 24: Élj egy új napért címen emlegetünk. Nem tudjátok elképzelni, mennyire hiányzott a sorozat, Jack Bauer sokszor képtelen, már-már Rambót is túlszárnyaló kalandjai - nyilván ezt átvitt értelemben kell érteni. Kiefer Sutherland baromira megöregedett, de annyira nem, hogy ne nyaljam be tőle ismét a megfáradt ügynököt, aki még mindig a jókat szolgálja, csak ez sok mindenkinek nem tűnik fel - ahogyan azt már megszokhattuk.

Alig találok szavakat arra, mennyire jól esett újra akcióban látni Bauert, aki ellen bőven akad újonc próbálkozó a "na majd én megmutatom" gondolattal a fejében. Ekkor jókat mosolyogtam, hiszen Bauer pont az az ügynök, akivel még véletlenül sem érdemes kikezdeni. Esélytelen kategória, és amikor például Gbenga Akinnagbe is elkezdett arcoskodni Yvonne Strahovski karakterével, ismét mosolyra húzódott a szám, és valahol titkon bíztam benne, hogy hősünk majd később odapirít neki. Az a helyzet, hogy Strahovski egy új karaktert játszik, ám mégis olyan, mintha ezer éve a csapat tagja lenne. Remek szálakat és múltat írtak neki, és azt is be kell vallanom, hogy piszkosul erős, ahogyan próbálkozik Bauerrel szembeszállni. Úgy sejtem, lesz még vele bajunk, és köszönhetünk még neki izgalmakat a maradék 11 rész során.

Visszatérve Sutherland játékára, még mindig páratlan, amit tőle láthatunk, és számomra mindig ő marad a világ legnagyobb megmentője ebben az ügynökös közegben. És nem, nem vagyok vak, vagy elfogult vele szemben, tudom, hogy néha a valósághoz képest képtelenség, ami összejön neki, de ez a karakter így van jól, így ismertük meg, így szeretjük. Mary Lynn Rajskub elengedhetetlen társ Bauer mellé, akiből egyelőre nem túl sokat kapunk, azonban színészileg ugyanez már nem mondható el, hiszen remek játékon keresztül láthatjuk az összetört, meggyötört, éppen visszatérni készülő Chloe O'Briant. Az IT részlegen munkálkodó Giles Matthey sem lóg ki a sorból, és a fától az erdőt főnököt játszó Benjamin Bratt is jó, csak nem épp szerethető, de ez így van rendjén. Rajtuk kívül feltűnik Audrey Boudreau is, akit ezúttal is Kim Raver játszik - meg kell hagyni, közös múltja Jackkel így négy év távlatában nem súlytalan. James Heller elnök megformálója, William Devane is visszatért, és Tate Donovan is egészen jó szerepet kapott, tehát a szereplőkre sem lehet panasz.

Mozifilm helyett készült el a szóban forgó mini sorozat, amiről azt ígérték, hogy jobban fog pörögni, mint az eredeti széria, mert utólag belátták, hogy voltak unalmas percei, amivel persze nem értek egyet. Ellenben betartották, amit ígértek, ugyanis sokkal gyorsabban zajlanak az események, és ugye itt 12 részbe kell belesűríteniük 24 órát, ami által sokkal feszesebb a hangulat, és maga az atmoszféra nyomása is nagyobb, kiélezettebbnek érződik. Nagyjából felfogható ez amolyan utolsó-utolsó akciónak, amikor tényleg minden másodperc fontos.

Kissé tartottam tőle, hogy hogyan élesztik újjá a 24-et, de azt kell mondjam, nagyon megleptek, hogy már az első részbe ennyi eseményt belezsúfoltak, és hogy ilyen pörgős epizódot kaptunk nyitánynak. Hamarosan megtekintésre kerül a második rész is, viszont arról már nem lesz külön írás, ellenben magáról az évadról tervezek írni, ha elsötétedett a képernyő az utolsó epizód után. Ez így engem abszolút lenyűgözött, alig várom a további részeket, és nem is tudom, mikor éreztem ilyet manapság futó sorozatnál a Hannibalt leszámítva. 10/10. Ne feledjétek, vérbeli rajongó vagyok, aki a harmadik évadtól kezdve hétről hétre mindig ott volt.