Nyár elején járunk. Egy észak-törökországi falucskában Lola és négy testvére épp hazafelé sétálnak az iskolából. Ártatlanul játszadoznak a fiúkkal, de valakik szerint ez a játék messze nem ártatlan. A skandalum váratlan következményekkel jár: a családi otthon börtönné változik, az iskola helyett jönnek a háztartásvezetésről szóló leckék és kezdik előkészíteni a házasságokat. Az öt szabadságvágyó nővér keresi a rájuk kényszerített sorsból való kiutat…

Deniz Gamze Ergüven szintén eredeti ötlet nyomán rendezte a Mustangot, a Cannes-i nyertes és kétszeres jelölt drámát, amelynek mozgatórugóit nagyon is értheti a művésznő, hiszen a cselekmény középpontjában öt fiatal leányzó áll. Vasárnap este véletlenül maradtam ezen a filmen, eredetileg nem terveztem, de örülök, hogy végül így döntöttem. Sok gyötrelmet láthatunk a vásznon, és egyáltalán nem vidám történetről van szó, és a művészfilmektől megszokott őszinteség itt sem hiányzik.

Nehéz erről férfiként úgy írni, hogy ne legyen félreérthető, úgyhogy mindenkit kérek, hogy ne forgassátok ki a szavaimat. Mind az öt főszereplőnk új a szakmában, bár akad egy-két kivétel, de nem sok alkotásban szerepeltek ez idáig. Írok neveket is: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Elit Iscan, Tugba Sunguroglu, Ilayda Akdogan. Mindahányan csodásak, és valahol értem, hogy a szüleik miért tartották őket vissza a nagyélettől, de minél jobban megkötsz valakit, annál jobban akar szabadulni.

Erről szól az egész film, ez a tanulság, és hiába jönnek itt a keleti vallással, meg hasonló véleményem szerint fölösleges szokásokkal, ez már nem az a világ, mint régen volt. Erre a fiatalok már rájöttek, az idősek viszont továbbra is kötik az ebet a karóhoz, ami tragédiákat szül. Pontosabban egy nagy tragédiát, és négy kicsit. Szomorú vagyok, hogy négy ilyen szép fiatal leányzónak ilyen sors jut. Tényleg érthető, hogy vigyáztak rájuk, mindnyájan ékszernek számítanak, és talán még a saját népük között is túlontúl szépek.

Szóval a Mustang remek példa arra, hogy hogyan ne neveld a gyerekeid, főleg, ha lányod van. Nyilván az egy más közeg, más világ, más elvárások, de az alapkő ugyanaz, és ezt kell meglátni. A 97 perces játékidő hosszabbnak tűnik, de hát valljuk be, szenvedést nézni a vásznon sohasem okoz örömet, vagyis a lassúságot ennek tudhatjuk be. A lányok rengeteg kalandot élnek át közösen, amelyek között azért találhatunk vidámabb momentumokat is, de a tragédiát sem kerülhetjük el, ami egy szükséges rossz, hogy még jobban odaverjen a film nyújtotta élmény.

Merész és őszinte alkotás egy rendezőnőtől, aki nagyon is átérezheti a főszereplők helyzetét, sőt, talán még volt is része ilyesmiben, vagy hasonlóban. Ebbe nem látok bele, és lehet, hogy jobb is így. Ütős dráma a Mustang, ami abszolút megugrotta a 9/10-es lécet, pedig a vetítést követően még gyengébbnek érződött, de mára érett csak be igazán.