A fiatal és ambiciózus ügyész, Chritian maga is meglepődik, mikor egy igen érzékeny ügyet bíznak rá: korrupcióval vádolt idősebb kollégája ellen indul eljárás. Az ügy, ami ugródeszka lehetett volna karrierjében végül pont ellentétes hatást kelt. A vádlott ragaszkodik ártatlanságához, de Christiant felettesei arra kényszerítik, hogy állítsa bíróság elé a férfit - akár megfelelő bizonyítékok hiányában is. Giurgiu radikális, keserű víziója egy zűrzavaros országot tár a szemünk elé, ahol a mindenható állam hallgatásba burkolózik, ha a törvényhozói és végrehajtói hatalom egymásnak falaz. Az egyénnek választania kell: vagy fejet hajt és éli a maga életét vagy azt kockáztatja, hogy örökre a süllyesztőbe kerül.

Megmondom őszintén, idén a fesztiválon ez egy váratlanul beütött sikerfilm számomra, merthogy a fene sem gondolta volna, hogy egy román-bulgár-magyar koprodukcióban megvalósult politikai töltetű dráma lehet jó. Még hogy jó?! Ez egy nagyon szerény jelző a Miért én?-re! Ahogyan azt Csákvári Géza ellőtte a filmet követő beszélgetés kezdetén, ez a film Magyarországon nem készülhetett volna el. Hogy miért? Vázolom: letartóztattak benne cirka 100 polgármestert, és több kormánytagot is kenőpénz elfogadásáért. Ugye, ha belegondolunk, magyar viszonylatban ez mennyire sci-fi? Mindig is gyűlöltem a politikát, mert mocskos egy állat, de ebbe hadd ne menjek bele mélyebben.

Mivel az események Romániában játszódnak, és a történet szerint 2002-t írunk, semmi sem tűnik távolinak, ugyanakkor elég sok a hasonlóság velünk. Földrajzilag is kicsi a távolság, ez pedig némileg átüt hozzánk is. Nehéz erről a témáról jól írni, de nyilván nem készülök megfutamodni. A szinopszist olvashattátok az írás elején, így a cselekményt ismeritek, viszont azt nem említik, hogy valós események ihlették a filmet, amelyből Tudor Giurgiu rendezett nekünk ütős, kiélezett pillanatokkal teli drámát. Érdekes egyébként, hogy mennyire jól is el lehet adni egy sztorit, merthogy csak a végén körvonalazódott bennem, hogy mekkora szerepet tölt be a politika.

Az a helyzet, hogy kicsit magamra ismertem a főszereplő személyében, aki egy nagyon lelkiismeretes személy, és szeretne megváltoztatni a világban számára nem elfogadható dolgokat. Küzd saját démonjaival, különféle árnyékokkal, de összességében egy szélmalomharc az egész, és egy kiváló indiános hasonlat is elhangzik a filmben. "Ha kiütöd a törzsfőnököt, fellép helyére a rangsorban eggyel alatta álló." És ebben a mondatban rengeteg igazság van, és arra is gyönyörűen rávilágít, hogy legyen szó itt bármilyen szervezetről, mindig lesz valaki, aki átveszi a helyét.

Mint írtam, itt játszódik a történet Romániában, ami lényegében majdnem Magyarország majdnem magyar színészekkel. Ergo elég életszerű események követték egymást, amelyben esetleg már ti magatok is beleszagolhattatok, vagy rosszabb esetben részeseivé válhattatok. A főszereplő ügyész szerepében Emilian Oprea, aki hatalmasat játszott, és egyetlen pillanatra sem vontam kétségbe a cselekedeteit, ráadásul annyira valósággal teli játékot láthatunk tőle, hogy nem éreztem rajta, hogy színészkedik. Nem lőtte túl a karaktert, mégis beleadott mindent, hogy hiteles maradhasson. Parádés. A női fronton pedig Andreea Vasile bizonyított, és igazándiból még felsorolhatnék ide néhány komoly arcot, de nem fogok. Mindenki profin elvégezte a dolgát.

Az operatőri beállítások elég érdekesek helyenként, viszont remek megoldás ez így. Sok az olyan helyszín, hogy az árnyékos oldalt látjuk a kamerán keresztül, ami egy nagy sötétséget jelent, és fura, hogy nincs minden adottság kihasználva. Szerencse, hogy nem ilyesmin múlik a Miért én? sikere. A figyelmem csak nagyon rövid időre hagyott alább, de összességében mindig elejtettek valamilyen értékes információt, ami elég kapaszkodónak bizonyult ahhoz, hogy ne unatkozzak, sőt, vártam a végkifejletet. Igazándiból a filmélménybeli értékeit szem előtt tartva kilencesben gondolkodtam, de a végén lévő plusz információk betették a kiskaput, és könnyen felszökkent 10/10-re a végső ítéletem.