Billy Hope a karrierje csúcsán jár. Gyönyörű háza és szerető családja van. Bármennyire megy is a szekér, a felesége, Maureen, igyekszik rávenni a visszavonulásra, hogy több idejük legyen a lányukra, Leilára. Billy kötélnek áll és egy bulin be is jelenti, hogy vége. Amikor azonban az egyik riválisával való csetepaté során Maureent véletlenül… [moderálva, by szerk.]… Billy lába alól kicsúszik a talaj. Destruktív viselkedése miatt Leilát elveszi tőle a gyámügy. Egyetlen esélye marad, hogy visszakapja: Titus „Tick" Wills edző segítségével vissza kell térnie a boksz világába.

A sok független alkotás után igazán különös volt egy amerikai filmet látni. Kivettem két lényeges szót a Mélyütés hivatalos történetéből, mert ezáltal sokkal nagyobbat üt majd ez a szívbemarkoló sportdráma. Mindig is azt vallottam, hogy úgy a legjobb a nézőnek, ha csak felületesen ismeri a történetet, és majd erre egy spoilerekkel teli bekezdésben ki is térek részletesebben. Antoine Fuqua rendező munkásságát aligha szükséges bemutatni, ismerjük már, hogy mennyire keményen és valósághűen tud hozzányúlni bármilyen témáról is legyen szó. Kemény rendező kemény drámával, ami ezúttal sem arról ismerhető meg, hogy darabjaira hullik.

Ami pedig a forgatókönyvet illeti, már mindent értek! Kurt Sutter írta, az a Kurt Sutter, aki a Sons of Anarhcy sorozatot is készítette. Eredeti ötlet, nem holmi adaptálgatás, és habár láthattunk már sok remek bokszközpontú alkotást, a Mélyütés mégis úgy kiüt, mint annak a rendje! Eleinte haloványan éreztem, hogy láttunk mi már ilyesmit, és fel is vetődött bennem a kérdés, hogy ez most miben lesz más? És sikerült neki, mert ahogyan peregtek a percek, és zajlottak az események, egyre nagyobb lett a zűr, egyre mélyebbre markolt a drámai szál, és manapság még mindig divat a hős mélyből való felemelkedését bemutatni. Mindenki mélyről jön fel, igen, Batmanre gondoltam.

Jake Gyllenhaal napjainkban azon menő hollywoodi színészek közé tartozik, aki fénykorát éli, valami újat képvisel és mutat meg a nézőknek, amit eddig nem láthattunk tőle, vagy úgy egyáltalán. Nem jövök példákkal, itt most inkább az a lényeg, hogy zseniális játékot láthatunk tőle ismét, és abszolút hiteles tudott maradni ebben a tragikus élethelyzetben. Mindenét elveszíti, és fel kell állnia a jövője érdekében. Gyönyörűen átjönnek játékán a dühkezelési problémái, az érzései, és az is brutálisnak érződik, amikor kap egy jobbegyenest a ringben. Ugyanakkor tudjuk jól, hogy talál majd kiutat, és ez tökéletesen átjön az eszményi alakításának köszönhetően.

Rachel McAdams illik Gyllenhaal mellé feleségként, mert igazándiból bírtam őket együtt, és az is nagyon meggyőző, amit McAdams eltűr, képvisel és véghezvisz. Akadt még nekünk egy 50 Centünk is, aki egy pénzéhes szemétládát kelt életre. Nincs gond vele sem, persze az is lehet, hogy a többi színész húzta fel magához. Forest Whitaker szintén ott van a kedvenceim között - nem véletlenül. Ő is mélyre ment, de nem ő a fő attrakció a filmben, viszont mellékszereplőként kimondottan erős. Hope lányának szerepében Oona Laurence-t láthatjuk, akitől szintén meglepően intenzív játékot kapunk, és megemlítem még Naomie Harrist is, aki ugyancsak nem lógott ki a többiek közül. Na és ott van még Miguel Gomez (The Strain), a rosszfiú, aki egy etikátlan vizeken evező, kellőképpen genyó gettós alak.

Most jönnék azzal a bizonyos SPOILERES mondandómmal, szóval, ha még nem láttad a filmet, akkor érdemes átugranod ezt a bekezdést! Régebben még nem ismertem a történet részleteit, vagyis én úgy ültem be a filmre, hogy fogalmam sem volt róla, hogy Rachel McAdams karaktere elég hamar meghal. Persze lehetett volna nyilvánvaló is a cselekményt elnézve, de nem volt az, és ilyenkor örülök, hogy nem agyalok egy-egy sztorin, csak átadom magam az élménynek. Nyilván ehhez az is kellett, hogy az előzetes kimaradjon az életemből. Remek érzés volt, hogy így láthattam a Mélyütést. SPOILER VÉGE

Tulajdonképpen mit is képvisel ez az alkotás? A reményt, a felemelkedést, és azt, hogy mindig látni kell a fényt az alagút végén, mert egyébként elveszel az éterben, és beránt a sötét oldal. Jobb mások hibáiból tanulni, mint a sajátjaidból, csakhogy ez a képlet hiába ilyen egyszerű, megvalósítani már annál munkásabb. Érdemes még megfigyelni a filmbe fektetett operatőri munkát is, a közeli képeket, és a nagysebességű kamerával felvett jelenetek ütősségét. A sikerhez hozzájárulnak még a betétdalok is természetesen, melyekkel még átélhetőbb az adott pillanat. A végső szám Eminem előadásában különösen jó választásnak bizonyult.

Azt mondom, hogy Gyllenhaal nélkül nem sikerült volna ilyen valósághűen elmesélni ezt a történetet, és értékelem, amikor egy színész képes átalakuláson keresztülmenni szerepe kedvéért. Le a kalappal előtte, amiért ilyen szépen kidolgozta izmait. Sokat tanulhatunk a filmtől, és érdemes is megtenni a hosszú távú jó érdekében. Nem tökölök tovább, engem elvarázsolt, és berántott két órára, a végén pedig kivoltam ütve, így jár érte a 10/10. Persze a mozis közeg és a helyszín is adhatott némi pluszt a végeredményhez.