A nem túl távoli jövőben játszódó szerelmi történetben a Város törvényei szerint letartóztatják a szingliket és a Hotelbe szállítják őket. 45 napjuk van arra, hogy párt találjanak, különben a választásuk szerinti állattá változtatják őket és szabadon engedik az Erdőben. Egy elkeseredett férfi megszökik a Hotelből, az Erdőbe menekül, ahol a Magányosok élnek és szeretnek, bármennyire is ellentétes legyen ez a törvényekkel. Ez az a film, amit az ember csak azért is megnéz újra, hogy biztos legyen benne: látta.

Apám, A homár nálam már most bekerült az idei CineFest legjobbjai közé, kérdés, hogy lesz-e más, aminek sikerül felülmúlnia. Most viszont kézifék, és leszögezném, hogy a fesztiválon minden évben belefutok valami meglepetés filmalkotásba, ami olyan szinten elrugaszkodik a valóságtól, hogy bűnös élvezet. A görög származású Yorgos Lanthimos neve is sokat elárulhat, aki Efthymis Filippouval karöltve írta a forgatókönyvet, méghozzá eredeti ötletből merítve. Ez már önmagában remekül hangzik, és a történetet olvasva sejthettük, hogy mi vár ránk, de az kevés, bárhogyan is nézzük.

Egy olyan alternatív jövőben járunk, ami nem létezik, és nem sok minden maradt meg az átlagos földi létből. Ilyen az, amikor van egy igazán jó alapötlet, amellyel lehet haladni, és kitűnni a többiek közül. Nem véletlen a zsűri elismerése Cannes-ból. Ebben a filmben az összes főszereplő fura, és egyben különc is, ami egy olyan jelző, melyet igazándiból kevésnek érzek ide. Abszurd. Bizarr. Groteszk. Lehetetlen. Ez egy olyan világ, amit örülök, hogy csak filmen láthattunk, viszont a vásznon remekül működött. A képi világa tökéletes egyensúlyban van a történettel, és tájak pedig eszméletlenül gyönyörűek, bárhol is vették fel a jeleneteket.

Maga a rendezés meglehetősen összeszedett, és az első egy órával egy az egyben berántottak, mondhatni faltam a képsorokat, az elém tárt új, szokatlan hagyományokat. A második felére már kicsit alább hagyott a lelkesedésem, de még mindig érdekelt, hogy mit akarnak kihozni ebből a párkeresős-vadászos történetből. A végével egyáltalán nem okoztak csalódást, így panaszra okom nem igazán lehet. Mint írtam, sok a szokatlan tényező, de mindegy, hogy miről is van szó, korrektül kitaláltak minden apró részletet, hogy a nézőnek minél bizarrabb képe alakuljon ki erről a sci-fi-drámáról.

Nem tudom, hogy a szereplőknek, vagy a történetnek köszönhettük, de teltházas vetítés volt, sőt, jó páran be sem fértek a terembe. Colin Farrell pedig végre kipróbálta magát valami ismeretlen közegben, és nem a megszokott karaktereket hozta. Sohasem láttam még őt ilyen visszahúzódó, szerény, ámde elhivatott férfi szerepében. Rachel Weisz feltűnésére kicsit sokat kellett várnunk, de megérte, mert kettejük kapcsolata működik, van köztük kémia, és eszementnél eszementebb dolgokat visznek véghez közösen. Imádtam a kalandozásaikat, még akkor is, ha néha a hideg futkosott a hátamon attól, amit épp csinálnak. Az utolsó jelenet is pont ilyen.

Léa Seydouxnak jól állnak a gonosz szerepek, jelen esetben is egy teljesen hidegvérű nőt alakít, aki az erdőben élő falka alfája. A másik kedvenc karakterem az Angeliki Papoulia által játszott szívtelen nő, amellyel lényegében mindent el is árultam róla. Azt is nagyon bírtam, amikor Farrell karakterével közösködtek. Persze ott van még nekünk Ben Whishaw, John C. Reilly, Jessica Barden, Olivia Colman és Ariane Labed is, hogy ne unatkozzunk. Mindnyájuk kellően különös szerepre írt alá, és mondhatni, ezeknek az embereknek semmi sem szent, és bármit megtettek, csakhogy elérjék céljukat.

Remekül megalkotott kis közösség ez, ahol van összetartás az emberek között, és ahol a direkt dolgoknak köszönhetően ellenségekké válnak egyes szereplők. Néha annyira fura humora van a filmnek, hogy azt éreztem, egy Wes Anderson filmen ülök, de ő azért nem ennyire elszállt sztorikkal szokott bombázni, mint most Yorgos Lanthimos. Szeretem, amikor elkerüljük az átlagos megoldásokat, és új utat tapos ki magának egy filmalkotás: A homár egyértelműen ilyen.

A zenei betéteknek is nagyon sokat köszönhetünk, és a belassítós jelenetek is nagyszerűen működtek. Még egy ilyen világban játszódó drámával nem tudom, mikor fogok találkozni a jövőben, de úgy gondolom, még ha nem is tökéletes, egy stabil 9/10-es színvonalat simán hozott. Miért homár? Miért nem farkas? A kérdésekre tudjátok, hol keressétek a választ.