Értékelés: Warrior - A végső menet (Warrior)
Az alkoholista egykori bokszoló (Nolte) fiatalabb fia (Hardy) hazatér, hogy apja felkészítse egy MMA bajnokságra, de a verseny során nem várt ellenféllel kell megmérkőznie...
Összképét tekintve kicsit vegyes érzések keringnek bennem, de mindenképpen egy más szemszögből megközelített kiváló bokszfilmet láthattunk. A központi téma az MMA, vagyis a kevert harcművészet, melynek során ketrecben ugranak egymásnak a versenyfelek. Mindez nagyszerű, viszont az első felének egy részében úgy éreztem, hogy csak keringenek, de egész halványan már utalnak rá, hogy merre felé viszik el a főszálat. Kicsit bánom, hogy elolvastam a sztoriját, mert egyébként a film nézése közben élményt növelt volna, ha ezt nem spoilerezik el nekünk – bár akkor meg lehet nem lett volna iránta kellő érdeklődés.
Gavin O'Connor korábbi rendezéseivel kimondottan összeakadt a bajszom, sőt nem is mindet fejeztem be, ami nem vall rám. Vélhetőleg azzal lett befutó nálam, hogy nem ragadunk le a ringben, és nem töltünk el túl sok időt a harctéren kívül sem. Egyes sportfilmekben elkövetik azt a hibát, hogy csak a központi témára és egy kis mellékszálra fókuszálnak, vagy épp pont fordítva. A direktor megtalálta a balanszot, és emellé jött még a kőkemény drámai vonulat, plusz viszonylag sok helyszínt bejárnak, még ha csak röpke pillanatokról is lévén szó.
Tom Hardy olyan szinten durvul, hogy simán a Warriorban nyújtja pályafutása legjobb alakítását, és már az első ringbe lépésekor tekintélyt parancsol magának. Az első ütésről nem gyengén Bane ugrott be, ne kérdezzétek, miért, de ott sem az átlagot fogja hozni. Elég súlyosan "átalakult" e szerep kedvéért, ugyanis pompázatosan játssza a lecsúszott, laza, mindenre fittyet hányó keménykötésű fickót, de a csúcspont az utolsó nagy mérkőzés előtt jön el. Simán az év egyik legkiemelkedőbb alakítása is, és a Golden Globe-osok mégis elmentek mellette. Pedig érdemes megfigyelni tekintete súlyosságát, főleg amikor a végső menet előtt mutatják, ahogy kinéz kapucnija alól, vagy, ahogy változik az arca a meccs vége felé, és az utolsó körben, hogy áll már be a ringbe. Nem tudom ezt hogyan oldották meg, hogy tényleg-tényleg, vagy tényleg lövésem sincs. Vagy ott van még az a képsor, amikor pszichopata arcával hátat fordít testvérének, és közel sem jellegzetes léptekkel távolodni kezd tőle. No, itt beujjongtam konkrétan.
Joel Edgertonnak nyitottam egy külön bekezdést, mert róla is bőven van mit írni. Először is, hogy mennyire telitalálat a két főszereplő, ez főleg akkor fog optikailag látszódni, amikor egy bizonyos szögből mutatják Hardyt – meghökkentő a hasonlóságuk. Edgerton karakterének ott van napjaink egyik legnagyobb nyűgje, a hitelválság, és ezt az anyagi helyzetet remekül tálalják és járják körül a történetbe foglalva. Edgerton az elejétől kezdve nem lopta be magát a szívembe, pedig ő a 'jobbik fél', aki a megfontoltságot és a kitartást képviseli, míg Hardyban tombol a düh, az agresszió, ő az erőember, aki nem gondolkodik, hanem odaver, de keményen. És akkor a nagyszerűség az egészben, hogy ezek a tulajdonságait visszavezethetőek mindkettejük korábbi életvonalára. A két testvér közötti szakadéktól mélyül el a drámai szál, amit még megfejelnek a film gócpontjával, amit hátha nem tud mindenki, mielőtt nekiül megnézni. Na, most itt már könyörtelenül fel van adva a lecke. Ti melyiküknek szurkoltatok, kit helyeztetek előtérbe és miért? Nick Nolte pedig a történet háttérszereplője, aki mégis mindenhol ott van, és általa is jó kis íveket jár meg a film, főleg amikor jön ezekkel a be-bedadogásokkal, és hasonlókkal. Abszolút profi színészi minőségben alakítja a tengődő apukát. Felemelő élmény ilyen színészek köré építeni egy történetet, és a zenéje is tudja ugyanezt a színvonalat. Felcsigázó. Egy nő. Kell egy nő is a történetbe, akit Jennifer Morrison keltett életre, és természetesen a feljebb leírtakhoz közel sincs játéka, mégis boldogult a karakterrel.
Szimbolikája sem kicsi, mert mindkettejük vérében benne van a bunyózás, hiszen egy zűrös család fiúgyermekeiként nevelkedtek, és ezen alapul a fő konfliktus. Mindkettejük ringbe termett, és egy élet sem lenne elég, hogy megszabaduljanak tőle, még ha belegebednek sem.
Hiába megrendezett verekedések voltak, mégis annyira élethűen vitelezték ki, hogy kétség nem fér hozzá. El sem tudom képzelni, milyen lenne egy ilyet élőben végigkövetni. A kisebb úgymond főellenségek, vagyis a legtöbb ringbeli ellenfél, akiket nem KO-val terítettek le, igazán nívós, és súlyos kinézetű alakok, ami mindenképpen egy újabb kiváló pontja. A ringbe sem úgy vezetnek be minket, mint korábban, hanem néha a kulisszák mögé is helyeződik a hangsúly – például ott van az a tipikus mozzanat, amikor Hardy 'szunnyad' az öltözőben – persze a nagy fightot percről percre végigkövethetjük. A befigyelő XBOX360 reklám és hasonlók is igazán jól el lettek helyezve, akarom mondani nem károsan nyomják a néző arcába.
Hiába rezgett a léc az eleje tájékán, de nem sokkal a bevezetés után bődületes javuló tendenciát mutatott fel, és a határ szó szerint a csúcs. Egy ideig nem éreztem azt a színvonalat, amilyenként mindenki áradozott róla, de végül kilóra vett meg. Gondolkodtam rajta, hogy nyolc vagy kilenc, de inkább a 9/10-es élményt nyújtotta, semmint alsóbb barátját.
Anonymous
sok mindneben egyetértünk, de engem az elejétől kilóra megvett, pedig úgy ültem le megnézni, hogy lássuk, annyira rossz nem lehet, aztán még vagy 3x visszanéztem a nívósabb jeleneteket :)
Az viszont fix hogy Hardy eddigi legjobb alakítását nyújotta, nem semmi, tényleg kár, hogy nem kapott érte semmit…
Wynonna
Nagyon jó kritika, élmény volt olvasni:) Engem a téma nem nagyon érdekelt volna, de Tom Hardy miatt kötelező volt a film, ráadásul mindenki áradozott róla. Szerencsére engem felkészítettek, hogy az elején nem fogom érteni, miért is kellett nekem ezt moziban nézni, és miért olyan jó, de ez majd hamar elmúlik. És tényleg. Egy idő után annyira beszippantott a film, hogy remegve izgultam végig a harcokat, és a film vége akkora élmény volt, hogy még órákig a hatása alatt voltam miután kijöttünk a moziból. Másnap meg is néztem újra, és a vége ugyanúgy ütött. Tom Hardy hihetetlenül jó, én arra vártam, hogy majd elhalmozzák díjakkal, nagyon szomorú, hogy eddig ennyire hanyagolták a filmet a jelölések során…
függő
Névtelen:
Még azért ne ássuk el őt, mert az Oscar és különféle kisebb díjátadók hátra vannak, de sajnos eddig semmi komolyabb, és ez az amit nem értek. :( Egyébként ezek a filmek a legjobbak, amik a ‘semmiből’ épülnek fel, és egy bizonyos perctől kezdve már sodornak magukkal az események. Ez is ilyen volt.
Wynonna:
Oh, igazán köszönöm, beleadtam mindent, ami rendelkezésemre áll :) A téma nem érdeklése egy érdekes dolog. Ott van a Black Swan, engem sem érdekel a balett, ott van a Moneyball, nem érdekel a baseball, és még sorolhatnám, és épp ettől nagyszerűek ezek a filmek, hogy egy olyan témát közelít meg egy olyan szemszögből, amivel megvesz. Engem, mást, bárkit, vagy épp fordítva. Igen, ez az elmúlás pontosan így volt nálam is, de olvastad, szóval tudod :) Tudom, a hatásodat végig láttam/olvastam, nem semmi. Ez is a szemem előtt volt, mikor nekiültünk :) Tényleg szomorú, de bízzunk benne, hogy legalább valami kisebb szervezet elismeri, ha már a nagyoknak nem jött be az MMA központi téma :(
blady
itt most csak annyit, h örülök, h tetszett :) engem is már az elején megvettek kilóra, és tuti h megnézem majd többször is.
függő
DVD-n megvevős egy akcióban. Ennyi. :)
BrM
Hát igen. Be kell h álljak a sorba. Mikor az a finom borzongás, hidegrázás( természetesen csak jó értelembe) átjárja az ember testét és nem is csak 1-2 jelenetnél,na az a film csak jó lehet :)
Pedig megmondom őszintén nem sokat vártam tőle, ha nincs a sok jófajta kritika a környezetemből lehet mai napig nem ülök le elé (a téma miatt). De szerencsére nem így volt. Nem nagyon akarom ismételni az előttem elmondottakat mert szinte mindennel 1et értek :)
Tényleg zsír a kritika is, és ami nem kis dolog a filmmel, h ezt a valljuk be nem kis játékidőt is elbírta. Sőt :)
függő
Hoppá! No komment :)
blady
én elnéztem volna tovább is :D