Drakula, a világ legismertebb vámpírja nem csak egyszerű szörny: a távoli, erdélyi havasok rejtekében, egy ősi kastélyban szállodát üzemeltet, ahol a rémisztgetésbe belefáradt szellemlények megpihenhetnek és végre az emberektől távol pihenhetnek. Ezen kívül még gyermekét egyedül nevelő, aggódó apa is. Ő és barátai, a sokféle, csak első látásra ijesztő fura figura visszatér, hogy ismét megpróbálja halálra nevettetni nézőit.

Utólag sikeresen megveregetem a saját vállam, amiért kimaradt a Hotel Transylvania 2 előzetese, mert így lemaradtam e animációs folytatás történetéről. Mivel ezzel bizonyára egyedül vagyok, nyíltan leírom, hogy ez a házasodós-unokázós cselekményszál mennyire nem mozgatott meg. Sőt, mi több, amikor elkezdődött a vetítés, fogtam is a fejem, hogy ettől jobb sztorit tényleg nem sikerült kitalálni? Rendben van, hogy animációs filmről beszélünk, és az is tény, hogy a szörnyeket ebben a formában még nem láthattuk, de ennek ellenére az első félórában befigyelt a lerágott csont effektus.

Viszont nem minden az, aminek látszik, és a Hotel Transylvania 2-re ez még inkább igaz. Genndy Tartakovsky rendező képességeiben mindig is bíztam, és hiába tűnt sablonosnak a történet elsőre, egészen jól elszórakoztam a nagypapi és haverjai próbálkozásain. A játékidő előrehaladtával párhuzamosan azt éreztem, hogy épül valami, és hiába indított alulról ez a folytatás, kikövezték az útját, amin haladt előre. Nem mondom, hogy egy az egyben elkápráztattak, de megugrotta azt a szintet, amit három évvel ezelőtt az első rész, így panaszra okunk nem lehet.

A karakterek továbbra is nagyon jópofák Adam Sandler Drakulájával az élen, aki egyre inkább eggyé válik ezzel a mesehőssel, és igazán remek ötlet volt bevetni a faterját, Vladot. És itt meg is jegyezném, hogy a történet egyedi ötlet nyomán lett kidolgozva - persze a klasszikusokból merítettek, de akkor sem adaptációról beszélünk. Marvis továbbra is jó arc, Jonathan esetében viszont elfogyott a lendület, és kevésbé tudott vicces lenni, viszont van valaki, aki megmenti: a kisfia. A kis Dennis elég komisz ahhoz, hogy jól szórakozzon rajta a néző, és szerencsére többdimenziós karakterről beszélünk, akiben van potenciál.

A szörnyek is megérik a pénzüket, mert még mindig nagyon tetszett, hogy így ábrázolták őket. Frankenstein eredeti és vicces tudott maradni ebben a kategóriában, a Farkas(ember) unott mindennapi arckifejezései, és az apai élet is muris, nem beszélve a kölykeiről, akiből van néhány. És persze feltűnik a vége felé magára találó múmia is, vagy a láthatatlan ember, aki társat keres magának, de nem túl sikeres az akciója. Az emberszereplők nem sok vizet zavarnak, itt most még mindig nem rajtuk van a hangsúly, de ez így van rendjén. Úgy vettem észre a közönség reakcióiból, hogy sikerült oly módon vászonra vinni ezeket a szörnyeket, hogy a kicsik se ijedjenek meg, mégis legyen fogalmuk már kiskorban is a létezésükről.

A helyzetkomikumok még mindig viccesek, de a fő poénforrás egyértelműen a kis jövevény. Na meg nyilván sokat vetnek a latba a pörgős slágerzenék, melyek jó hangulatot csinálnak. Röptében megemlíteném még, hogy az animációval abszolút nincs gond, továbbra is gyönyörű, amit elénk tárnak, és a maga neméhez képest kellően élethű is, ha szabad így fogalmaznom. Leszámítva néhány unalmasabb pillanatot, ennek is jár a 8/10.