Értékelés: Ben Hur (2016)

A Ben Hur az 1959-es klasszikus feldolgozása, Judah Ben-Hur (Jack Huston) herceg története, akit fogadott testvére, Messala (Toby Kebbell), a római hadsereg tisztje hamisan vádol árulással. Nemesi címétől megfosztják és rabszolgaságba kényszerítik, ezért hátra kell hagynia családját és szerelmét (Nazanin Boniadi). Több évet tölt a tengeren hánykolódva, mielőtt bosszúra szomjazva hazatérne. Ehelyett azonban megváltást talál.

Már a premier előtt is mindenki ekézte a Timur Bekmambetov rendezésében készült Ben Hur remake-et, amit most, a megtekintés után aztán főleg nem értek. Először is, bevallom, hogy az 1959-es eredetit nem láttam, és az utóbbi években a remake miatt már nem is akartam megnézni, hogy tiszta lappal indulhassak. Sokan nem beszélnek róla, de Ben Hur történetét az 1959-es film előtt már kétszer is megfilmesítették: legelőször 1907-ben egy rövidfilmben, aztán tizennyolc évvel később egy nagyjátékfilmben is. Szóval, ha szidjátok ezt a feldolgozást, szidhatjátok az 1959-est is.

Bekmambetovot szeretem. Ugyan nem tökéletes rendező, de készített több jó filmet (Éjszakai őrség, Wanted) is - az már egy másik kérdés, hogy ki az, aki képes és hajlandó filmjeivel szinkronizálódni, s aki nem. Sajnos előítéletekkel ültem le e filmalkotás elé, méghozzá teljesen szükségtelenül, csak hát, ha mindenkitől negatív véleményt hall az ember, úgy nehéz, de ez egy újabb tanulság. Tény, hogy a történet picit nehezen indul be az elején, de utána nincs vele az égvilágon semmi baj, a vége pedig egyenesen zseniálisra és szívfacsaróra sikerült.

Hogy mi értelme volt újraforgatni 2016-ra Ben Hur történetét? Újabb esély a fiatalabb generációnak, hogy tanuljanak valamit az élettől, mert jómagam példájából kiindulván, nem rajongtam az ötletért, hogy újranézzem az eredetinek vélt művet, pedig ezek után valamikor biztos sort kerítek rá - ha másért nem, hogy legyen összehasonlítási alapom. Esetemben az is benne van a pakliban, hogyha azt látom először, akkor Bekmambetov filmje után köpködni fogok, de ez a folyamat ilyen képlettel már nem tud létrejönni.

Kétség sem fér ahhoz, hogy a szereplők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sikeres legyen a 2016-os Ben Hur a szememben. Jack Hustont nem kedvelem, ugyanakkor jól ismerem a Boardwalk Empire sorozatból, és tudom, mennyire tehetséges fiatal színész - nyilván ebben a közegben sem okoz csalódást, és kellemes társaság a vásznon. Toby Kebbellről sem tudok másként nyilatkozni: amikor szerethetőnek kell lennie, olyan, amikor gyűlölnünk kell, akkor pedig ilyen érzést vált ki belőlem - egyszerűen tökéletes. Rodrigo Santoro a 300-filmekben már bizonyított hasonló közegben, és itt hiába kapott kevés jelenlétet, ahányszor felbukkan, nemes és hiteles szavak hagyják el száját.

Örülök, hogy sok a nemzetközi szereplő, hiszen az Esthert játszó iráni származású Nazanin Boniadi rettentően meggyőzően adja elő szerepét, és nem mellesleg a film eyecandyje is egyben. Az izraeli Ayelet Zurer is remek választás, mindig öröm vele találkozni. Sofia Black-D'Elia sem lóg ki ebből a sorból, és természetesen akkor már a Poncius Pilátust játszó Pilou Asbækkel sem nyúltak mellé. Az első képek alapján Morgan Freeman irtó viccesnek tűnt, viszont élesben egyetlen ilyen gondolattal sem kellett küzdenem.

Nem azt mondom, hogy minden filmet kötni kell az Oscarhoz, és ennek esélye sincs, ugyanakkor elég szomorú, hogy akkora anyagi bukást tudhat magának, hogy a $110 milliós büdzsé még világszinten sem térült meg. Pedig kimagaslóan jók a díszletek, a CGI csak helyenként gyenge, ott sem zavaró módon, habár azt jól tudjátok, hogy én szórakozni ülök le egy-egy film elé, nem pedig belekötni. Az úgynevezett cirkuszos jelenet, vagyis a végső megmérettetés is kellőképpen adrenalinnal teli, izgalmas és nem túlozzák el a dolgokat. És még a filmzenéje is helyén van, sőt, a záródal, a The Only Way Out - Andra Day előadásában kellő módon megkoronázza a látottakat.

A Ben Hur remake nem tökéletes, és sajnálom, hogy moziban nem adtam neki esélyt, mert igenis megérdemelte volna, hogy azzal a két-három mozijeggyel hozzájáruljunk az összbevételéhez, cserébe pedig ott lett volna a nagyvászon. A véleményemet már ismeritek, úgyhogy nem maradt más, mint a pontosztás, ami ebben a formában 8/10-et takar, és a végéhez érve kimondottan kellemes meglepetésben részesültem.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

3 hozzászólás

  1. Én valahol megértem miért ekézték a filmet hiszen nyilván adott a kérdés hogy szükséges volt-e ez a remake (nem), de ettől függetlenül nem annyira rossz film mint mondják. Egynek simán elmegy.

    • Rájöttem, hogy ez a fiatalabb közönségnek szól, még az sem kizárt, hogy a húsz alattiaknak, akik ugye zömében még bele sem szagoltak a régibe.

  2. Teljesen egyetértek a kritikáddal. Én nem láttam az eredetit. Nem is érdekelt. Nem is akarom megnézni. Amikor meghallottam, hogy Bekmanbetov rendezia remaket, már előre leirtam a filmet. A gagyi trailer még rá is tett egy lapáttal. De azt kell hogy mondjam, hogy kellemes meglepetés volt. A történet érdekes, a hajócsata és a fogat hajtó verseny látványos volt. Rodrigo Santoro, mint Jézus és Ayelet Zurer, mint az anya tökéletes választás volt. Tobey Kebbellnek alapból is tenyérbemászó pofája van. Őt könnyü volt utálni. Nem volt gondom Hustonnal sem. Egyedül Freeman rasztás karakterével nem tudtam mit kezdeni. Összességében egy bőven nézhető és szórakoztató film volt.