Egy jó szülő mindent bevállal. Amikor apu és anyu rájön, hogy elképesztően rosszul gazdálkodtak a lányuk egyetemi képzésére félretett pénzzel, és nem maradt semmijük, megesküsznek, hogy juszt is taníttatni fogják a gyereküket. Ha kell, hát azt is vállalják, hogy más pénzén. Szerencsére, van egy játékmániás haverjuk. Tőle származik a zseniális ötlet: Zugkaszinó! Békés, kertvárosi házuk pincéjét átalakítják, és illegális játékbarlangot kezdenek üzemeltetni benne. A tétek gyorsan emelkednek, a pénz ömleni kezd, de azért az is hamar kiderül, hogy a törvényen kívüli életnek is vannak hátulütői. Esetleg halálosak is…

Ezt megettem. Erre nincsenek szebb szavak. Két héttel ezelőtt a moziban ülve belefutottunk A szerencse háza előzetesébe, és egészen jónak tűnt. Ezek alapján úgy gondoltam, jó választás lesz egy péntek esti társas mozizáshoz. Hát, ö. Tévedtem. Nem is picit. Ebben a történetben viszonylag sok lehetőség van, és ennek jelentős részével éltek is a készítők, csak egyrészt egy kezdő rendező (Andrew Jay Cohen) ült a fő székben, másrészt pedig nem is tudom, mit vártam humor fronton egy olyan filmtől, amelynek Will Ferrell a főszereplője. Viszont legalább tényleg eredeti ötlet alapján forgattak, ami nem rossz, és a film is ezt a kategóriát képviseli: a nem rosszat.

A szereplők legalább hozzák a tőlük megszokott szintet, de nem is Will Ferrell, vagy Amy Poehler a nagy kedvenc, hanem a harmadik alapító tagot játszó Jason Mantzoukas. Tőle akkora balga dolgokat láthatunk, hogy legtöbbször azért megnevettetett, és ha már itt tartunk, az ő karaktere a legjobb. Persze Ferrell is próbálkozik egy kis Casinós-maffiás vonallal, meg miegymás, és az elején még mosolyogtam is, de később már nem volt vicces ez a hozzáállás. A többieket név szerint nem is igazán emelném ki, de például a főszereplő lány és a szüleik közötti kapcsolat… Hát… hagy némi kivetnivalót maga után, hogy mennyire egészséges így nevelni egy gyereket.

Viszont maguk a helyszínek egészen rendben vannak, tudják azt, amit egy ilyen vígjátéktól elvárhat az ember. Teljesen jól átváltozik a kertvárosi villa kaszinóvá, ahová érthetetlen módon ömlenek az emberek. Nem gondolnám, hogy a való életben is működne ugyanez a recept. Ha másért nem, a helyzetkomikumok miatt nem vérzik el teljesen A szerencse háza, de egyre jobban aggódom a vígjátékok jövőjéért. Merthogy nincs. Vagy alig készülnek nézhető darabok, igazán jót pedig maximum függetlenfilmes közegből tudnék felidézni. Mivel a nem egész másfélórás játékidőt sem sikerült számomra is érdekesen kitölteni, maximum egy gyengébb 5/10-et kaphat.