Értékelés: A préri urai / Könyörtelen Texas (Hell or High Water)

Texasban olykor elmosódik a határ a becsületes emberek és a törvényen kívüliek között. Toby, az elvált apa jobb életet szeretne a fiának, az indulatos Tanner viszont most szabadult a börtönből. A két testvér összefog, hogy megmentsék a családi gazdaságot, amire egy lejáró követelés miatt a bank rá akarja tenni a kezét. Toby és Tanner sajátos és veszélyes módját választják a pénzszerzésnek, rablásokból akarják megszerezni a hiányzó pénzt. Hamarosan nyomukba ered egy könyörtelen Texas Ranger.

David Mackenzie (Hétköznapi pár) rendező ezúttal is egy eredeti krimi-drámát hozott tető alá, és habár picit tartottam A préri uraitól, ám úgy tűnik, szükségtelenül. Tudni kell, hogy a texasi filmekkel pont annyira hadilábon állok, mint a közel-keletiekkel, csakhogy azzal nem számoltam, hogy a készítők ennyire remek szakemberek. Gondolok itt Mackenzie-n felül Taylor Sheridan (Sicario) forgatókönyvíró jelenlétére, és szerencsére a főszereplők sem a kispályán játszanak.

Az eredeti ötleteket mindig értékeltem, és mivel A préri urai nem holmi adaptáció, ennek íze folyamatosan érezhető mind a 100 percén át. A legutóbb látottak közül az Éjszakai ragadozók játszódott a poros és enyves Texasban, atmoszféráját tekintve pedig Mackenzie filmje is átugrotta azt a bizonyos lécet. Bankot rabolni ezerféleképpen, millió okból kifolyólag lehet, és ez valahogy nem hasonlít semmilyen korábbi történetre, teljesen új szemszögből mutatja be a témát, és ismerteti meg velünk a cselekmény szereplőit.

Általában elítélendő bűn a bankrablás, és a bűnözővel általában nem vagyunk empatikusak (leszámítva a Stockholm-szindrómát), itt viszont ez is másként van. Nem mondom, hogy helyesen cselekedtek, főleg, ha a végén elhangzó tényeket is figyelembe vesszük, ugyanakkor jó érzés figyelemmel kísérni e testvérpár küzdelmeit. A háttérben nyomozás zajlik, ahol egy másik páros mindennapjait követhetjük nyomon. Akár még párhuzamot is vonhatnánk közöttük, amelyből érdekes dolgok sülnének ki.

Nem csak az író-rendezőpáros remek, de az előbb már említett négy főszereplő is ugyanezt a kategóriát képviselik. Nyilván helyzeti előnnyel, de Jeff Bridges a legászabb texasi ranger - már ha Chuck barátunk nem haragszik meg. Bridgesnek már a kisujjában van a texasi akcentus, eljátszott már pár karaktert, akiknek köszönhetően remekre csiszolhatta a déli szójárást. Gil Birmingham esete sokkal egyszerűbb, hiszen ő tősgyökeres texasi, és nagyszerű társat alkotott Bridges karakterével. Nem semmi, amikor Bridgesszel szóban húzzák egymást, ugyanakkor mindvégig érződnek a köztük lévő munkapartneri kapcsolat mélységei.

Mindegy, hogy Ben Fostert vagy Chris Pine-t emlegetem, ők is egy olyan duó, akiknek sokszor merész és veszélyes kalandozásait szívesen néztem. Kettejük közül nyilván Ben Foster a romlottabb, a valódi bűnöző lelkű, aki minden további nélkül meghúzza a ravaszt, ha a szükség úgy hozza. Viszont a rossz útra tért, enyves kinézetű Pine-nal sincs gond, színészileg meg főleg rendben vannak mindketten. Szóval A préri urai is tökéletes példa arra, amikor egy film a karaktereire támaszkodik, és ezekből él. A csattanó az, hogy ez így rendben is van.

Ez a krimi azért más kicsit a többi hasonló témájúhoz képest, mert gyönyörűen is van fényképezve, és minden egyes apró részletre odafigyeltek a készítők, így mondhatni nem került homokszemcse a gépezetbe. Egészen hangzatos párbeszédek hagyják el a szereplők szájait is, és ezen a fronton van egy-két meglepetést okozó kitérő is, amivel nem kalkulál előre a néző. Bridgesre térnék még vissza egy mondat erejéig, és ez valahol meghatározza az egész filmet is: ő egy olyan rangert játszik, akinek van stílusa, és megjelenése, ami pedig alap, hogy tettre kész is mindeközben.

Érdemes rá felkészülni, hogy ugyan csak 100 perces a játékidő, az események lefolyása viszonylag lassú, és szerencsére nem is totálisan kiszámítható. Nem mondom, hogy bármikor újranézném, de mindenre van ellenpélda, és úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy az összkép milyen ízt hagy maga után. Ez pontokban kifejezve az én szememben 8/10-et ér. A hazai filmszerelmesek március 17-én nézhetik meg az HBO-n vagy az HBO GO-n.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás

  1. Engem ez a film a képek és a helyszin alapján a No Country for Old Men-re és a Texas Killing Fields-re emlékeztet. Mindkét filmet nagyon untam.

    • A Texas Killing Fieldset én sem szerettem, a No Countryval viszont fura módon nem volt gondom, de egyébként is, az atmoszféra itt is hasonló.