Baz Luhrmann már megint megcsinálta. Azt persze eddig is tudtuk, hogy nagy mágus a fickó, gondoljunk csak a Moulin Rouge-ra vagy a Kötelező táncokra. Baz ezúttal is folytatja a szokásos ösvényt, és ismét az érzelmekre építi a filmet. A történet a második világháború előtt néhány évvel kezdődik, a helyszín Anglia. Lady Sarah Ashley (Nicole Kidman) férje után indul ausztráliai birtokukra. Hites ura helyett azonban a magányos és vad Drover (Hugh Jackman) vár rá, aki épp egy verekedés kellős közepén jár, mikor hősnőnk megérkezik. A birtokon Sarahnak férje halálával kell szembesülnie, akit a birtok megbízott vezetője, Neil Fletcher (David Wenham) szerint egy ausztrál bennszülött, King George ölt meg. A birtokon Sarah találkozik Nullahval a bennszülött kisfiúval, aki elmondja neki, hogy Fletcher a marhamágnás King Carney jószágaival együtt eltereli Ashleyék jelöletlen marháit is. Miután Sarah bizonyságot szerez erről kirúgja Fletchert, és egy szép paripáért cserébe ráveszi a Drovert, hogy hajtsa át vele a megmaradt 1500 marhát fél Ausztrálián. Ezen a részen bejön az igazi "roadmovie" jelleg, végigjárhatjuk Ausztrália sivatagos, és vadregényes tájait. Közben persze a szerelem is felüti fejét a főhösök között, és hamarosan a II. világháború is kirobban, és a japánok megkezdik Ausztrália bombázását is. Egyúttal természetesen a szereplők életében és kapcsolataikban is történnek kisebb-nagyobb változások, de persze a végén minden és mindenki a helyére kerül.

Összegzés: Baz Luhrmann csodálatos képekkel mutatja be Ausztráliát, remekül bontja ki a főszereplők jellemeit és a kapcsolatokat, vagyis meg van minden, amit tőle megszokhattunk és el is várunk. A főszereplők is hozzák a formájukat, Nicole Kidman mintha született angol lady lenne, de Hugh Jackman nem kevésbé él a félvad Drover szerepében. Egyszerűen vibrál közöttük a levegő, így a romantikus jelenetek abszolút hitelesek, szinte már várjuk is őket. A háború megjelenítésével remekül állítja kontrasztba az addigi képi világot Luhrmann, de egyébként is jellemzik a kettősségek a filmet. A film 166 perce kicsit soknak tűnhet első hallásra, és nagyjából két óra után van is egy pont, ahol véget érhetne a film, de Baz Luhrmann jó érzékkel csavar még egyet a sztorin a háborús szál behozatalával, és a végén így is happy enddel zárul a mozi.

Értékelés: Számomra az év egyik legjobban várt filmje volt, és nem is okozott csalódást. Rengeteg érzelmet váltott ki megtekintése közben, és Baz Luhrmann újra bizonyította zsenijét. Plusz jó pont a szinkronért (Nicole Kidman-Pápai Erika, Hugh Jackman-László Zsolt) a Gilmore Girls rajongóknak így még nagyobbat üthet. Valószínűleg elfogult vagyok, mert mindkét főszereplőt szeretem és Baz Luhrmann is az egyik kedvencem, úgyhogy én nem tudok pontot levonni. 10/10 nálam 2008 legjobbja!